A jól sikerült nagydumás srácokkal való interjú folytatásaként egy bájos rózsaszín cukrászdában megismerkedtünk a legvagányabb csajokkal is. Már a beszélgetés legelején kiderült: a VU-n túl az is közös bennünk, hogy egyikünk sem tud autót vezetni. De persze ennél érdekesebb dolgokat is megtudtunk. Gondoltad volna, hogy valaki elhagyott egy íróasztalt a 7-es buszon?

Wishes: Többségetekkel még sosem találkoztam. Meséljetek kicsit magatokról, mit érdemes tudni rólatok?

Nagymosoly: Egy játszóházban dolgozom, imádom a gyerekeket! Egyébként kozmetikus-szakmám van, de most el nem tudom képzelni a jövőt gyerekek nélkül.  Megcsináltam egy családi napközi vezető tanfolyamot is és egy gyógypedagógia szakot is tervezek elkezdeni idén. Hobbym a tánc és az amatőr színjátszás.

Leányzó: Most vagyok végzős az ELTE-n. Ezután politika-gazdasági szakfordítóként szeretnék továbbtanulni. Emellett szemezek a villamosvezetői szakmával is.

Katus: Én is ELTE-s vagyok, geográfusnak tanulok. Idén szeretnék a BME-re is jelentkezni környezetmérnöknek. Nagyon szeretek biciklizni és túrázni is. Év közben főleg belföldön, de nyáron külföldre is ki szoktunk utazni.

Csöpp Csaj: Annyi mindent csinálok, hogy igazából nem csinálok semmit. Ez két szóval: egyetemista vagyok. Közgázt és építőmérnökséget hallgatok. Hogy ez hogy jött össze? Egy reggel arra ébredtem, hogy vasutat AKAROK építeni. Aki vasutat választ, az nem azért csinálja, hogy jól keressen. A vasút egy életérzés.  A vasút az igaz szerelem. Számomra maga az otthon.

W: Mikor és hogyan találtál az oldalra, és mi tetszik benne? Miért jársz vissza rendszeresen?

Csöpp Csaj: Kb. 2 éve, a budagyöngyei kocsiszín évfordulóján láttam egy VU villamost, ahol Kalauz különféle játékokkal szórakoztatott minket. Illetve egy VakondM-mel közös ismerősünk, Dió is mesélt már róla.

Nagymosoly: Tavaly év elején mutatta egy barátom, és azért regisztráltam, mert volt egy érdekes ellenőrös sztorim, amit meg akartam osztani másokkal is, aztán itt ragadtam.

Leányzó, rólad tudjuk hogy Tátra fanatikus vagy...

Leányzó: 2  éve „szenvedek" villamos mániában. Mikor még a Bartók Béla úton laktam, akkor szerettem bele az arra járó 18-as villamosba. A VU-ra a bkv.hu-n lettem figyelmes, amikor folyton a villamosvezetői tanfolyamok indulását lestem. :) egyszer rákattintottam a VU ablakára, és láss csodát, találtam néhány villamosos topikot, ahová villamosvezetők is írogattak, és gondoltam, összepajtizok velük. . .  Sikerült :D

Katus: Én is a bkv.hu-n bukkantam rá a VU hirdetésére. Azért tetszett meg az oldal, mivel a túrázásaim óta nagyon megkedveltem az utazást, főleg a vonatozást.

Wikke: Ezt a történetet már sokan ismerhetik közületek: az 1-es villamoson megtetszett egy fiú, és elhatároztam, hogy megkeresem. Az iWiW üzenőfalán hirdettem először, mire az egyik barátom azt tanácsolta, hogy próbálkozzak a VU-n is.

Voltatok már VU-s találkozón? Mihez lenne kedvetek egy ilyen találkozó keretén belül? 

Csöpp Csaj: Eddig két VU találkozón vettem részt, a velencein és a Krapi féle nyársaláson. A margitszigetes sajnos kimaradt, ezért egy ahhoz hasonlón vennék részt szívesen, mert sok jót hallottam róla. Pontosabban AZON a tavalyin szeretnék részt venni. :)

Nagymosoly: Nekem ez az első. Szívesen jönnék legközelebb is - minél többet élőben, az interneten sok a torzítás. Lényeg, hogy jó legyen az idő és a társaság.  Én még akár egy közös busztakarításban is benne lennék!

Leányzó (jobbra ő van a képen): Én szinte az összesen voltam. Persze a legemlékezetesebb a szegedi kirándulás volt, ahol életreszóló élményeket szereztem :) Persze kár lenne tagadni, hogy Pesten is kaptam néhány lehetőséget ezek begyűjtésére, azok az villamosvezetők most is a szívem csücskei :D Ezen kívül jó bulinak tartom ezeket az összejöveteleket, remek alkalom teljesen más emberek megismerésére, és az emberi kapcsolatok építésére. Ilyenkor különböző nemű, korosztályú és érdeklődésű egyén találkozik, közös témákat találnak, ami nagyon izgalmas, de elképesztő dolgok derülnek ki számomra is magamról :D Mindamellett a beszélgetés teljesen kötetlen, van lehetőség gyakorolni a fesztelen társalgást a kiszemelt áldozattal, és a legjobb, hogy nincs tétje, nincs kínos csend, ami gyakran agyoncsapja már az elején a ismerkedési ceremóniát . . .

Katus: Sajnos még nem voltam, viszont már kétszer is tervben volt. Engem leginkább egy tavaszi túrázás vonzana.

Wikke: Természetesen voltam már, kivéve a velencein és Szegeden. Egy következő találkozó keretein belül szívesen villamosoznék.

Mennyi időt töltötök naponta közösségi közlekedéssel? Mivel szoktátok közben elütni az időt?

Csöpp Csaj: Ercsiben lakom, így napi 2 órát vesz igénybe az oda-vissza ingázás. Legtöbbször zenét hallgatok, rádiózom, vagy épp alszom. Ez utóbbival szerencsém van: az évek során szert tettem annyi vonatozási tapasztalatra, hogy nem kell attól félnem, későn ébredek. Néha olvasni is szoktam, főleg mikor valami miatt izgulok, és le kell kötnöm magam.

Nagymosoly: 1, 5-2 órát töltök közösségi közlekedéssel. Tökéletes arra, hogy magamhoz térjek, vagy hogy levezessem a napot. Ráadásul utazás közben szeretek (és tudok) csak olvasni.

Leányzó: Szorgalmi időszakban napi legalább negyven percet, vizsgaidőszakban pedig össze-vissza kacsázok a városben. Hogy mit csinálok közben? Szeretem nézni a szép embereket, nőket, férfiakat egyaránt, kitalálni, hogy merre tartanak helyváltoztatás szempontjából és átvitt értelemben is. Ezen kívül valahogy mindig olyan helyzetbe hozom magam, hogy váratlanul valaki a segítségemre szorul, nem tudom, hogyan csinálom, de teljesen feltöltődöm energiával, és duracellnyuszi leszek :)

Katus (jobbra a képen): Ha otthonról megyek az egyetemre, az utazás fél órát vesz igénybe, viszont a páromtól csupán 5 perc az út. Mivel kollégium mellett lakom, szinte mindig belebotlom valamilyen ismerősbe, így általában beszélgetéssel ütjük el az időt. Amikor viszont melegebb az idő, elsősorban biciklivel szoktam járni.

Wikke: Én napi egy órát utazom. Általában zenét hallgatok, de mindig körül szoktam nézni, hátha látok valami ismerőst, akivel utazás közben lehetne beszélgetni.

Milyen utazás közbeni ismerkedős élményeitek vannak?

Csöpp Csaj: Biztos nektek is szokott lenni olyan napotok, amikor azt érzitek, most minden rendben van, semmi el nem ronthatja a kedveteket, mosolyogtok a világra, nem törődtök semmivel, szépnek érzitek magatokat. Na, éppen egy ilyen kisugárzós napon esett meg velem, hogy az a letörölhetetlen mosoly viszonzásra talált a 18-as villamoson egy korombeli srác személyében, aki aztán addig nézett, míg a kisugárzós mosolyom átesett zavartba. Éppen hazafele tartottam rendíthetetlenül. A srác is a Délinél szállt le (utólag kiderült, hogy ő korábban le akart szállni, csak kíváncsi volt, meddig utazom), és az ajtóban szóba elegyedtünk. Haza akart kísérni, én meg mondtam, hogy az problémás, mert innen vonattal megyek tovább, és nem hiszem, hogy éppen arra lakna. :D Végül lett egy telefonszám-csere. Később még találkoztunk néhányszor. Igazából nem is ezért kellemes emlék, hanem azért, mert rámutatott, hogy nem mindenki szürke még egy villamoson sem, hogy vannak az átlagtól pozitív irányban eltérő esetek, és igenis érdemes minden nap mosolyogni a másikra, mert előfordulhat, hogy éppen akkor találsz rá valakire, aki később akár fontos is lehet számodra.

Nagymosoly: Még nem ismerkedtem (JÓZAN) férfiakkal. Azt vettem észre, hogy a netes ismerkedés manapság annyira elfajult, hogy a fiúk élőben már szinte egyáltalán nem is mernek lépni, pedig engem nem nehéz megörvendeztetni.

Leányzó: Szoktam ismerkedni utazás közben, de természetesen csak baráti alapon, hiszen kapcsolatban élek.

Katus: Nálam a szem az, amit elsőnek megnézek egy fiún.

Wikke: Én szerettem volna, de az ugye nem jött össze. Viszont a jelenlegi párommal egy éve találtunk egymásra a VU-n, és azóta is nagyon boldogok vagyunk. Hogy mi a titkunk? Az, hogy nincs titkunk :)

Emlékeztek valami érdekes esetre? Mi volt a legjobb, ami utazás közben történt veletek?

Nagymosoly (jobbra ő van a képen): Rendkívül értek hozzá, hogy filmbe illően beégessem magam :)

Az 50-es villamosra ugrottam fel két barátnőmmel, aminek -ugyebár- harmonikaszerű lépcsője van. Gondoltam, ráállok. De mivel nem csukódott még be teljesen, estem egy szépet, majd miután észrevettem, hogy a bal cipőm nincs a lábamon és leugrottunk megkeresni -mondván, biztos leesett-, a villamos elindult.. És a cipő nem volt ott!
Potyogtak a könnyeim, úgy nevettem. Végül szerencsém volt, mivel a végállomáson visszakaptam a cipőt.

 Leányzó: Hű, hát olyan kirívó eset nem volt, hogy érdemes lenne megemlíteni, habár ha belegondolok, volt egy emlékezetes villamosos élményem, amelyet sajnos nem oszthatok meg, mert a vezető a lelkemre kötötte, hogy tartsam meg a titkot :P

Csöpp Csaj: Nem konkrétan utazós élmény, de köze van a közlekedéshez. Volt szerencsém (?) egyik nyáron a BKV ügyfélszolgálatán a Talált Tárgyak Osztályán segédkezni. Arról már sok helyen (tévében, rádióban, Metropolban) lehetett hallani, milyen különös tárgyakat felejtenek az emberek buszon, metrón, villamoson, amik másnap délelőtt az Akácfa utcában kötnek ki. Az nem meglepő, hogy a nagy nyári szárazságot megtörő egy-egy esős nap után exponenciálisan megnő az esernyők száma, amelyekből akár kiállítást is lehetne nyitni külön színcsoportokra bontva. Valamelyest érdekesebb, hogy hogyan felejtenek az emberek egy olyan íróasztalt a buszon, amit én meg sem bírok mozdítani. Kicsit talán megmozgatja a fantáziát, hogy a nők vajon hogyan viselhetik a lábbelijeiket, ha naponta érkezik be egy-egy félpár papucs az M3 sínjei közül. De számomra a legmeghökkentőbb történet (úgy mesélték az ottaniak) mégis az volt, ami egy a járművön magára hagyott fehér patkány szólt. És nem jelentkeztek érte. Senki. Így került a biztonsági őr családjához, jó helyre. Hogy lehet elhagyni egy házi kedvencet?

Milyen VU-s relikviát hordanátok szívesen?

Csöpp Csaj: Bögrét, ami akkor lenne a legjobb, ha a nevemre szólna :)

Nagymosoly: Én szívesen hordanék például övtáskát, tollat, igazolványtartót.

Leányzó: Magam is próbáltam már valamilyen kiegészítő tervrajzát papírra vetni, egyelőre egy gyöngyből fűzött karkötőig jutottam, de több elképzelés is van a fejemben, amelyet megpróbálok kivitelezni, például fülbevaló, öv, sál stb. A prototípusokat pedig számomra kedves, és az oldal szempontjából fontos embereknek ajándékozom majd :)

Katus: Kulcstartót

Wikke: Telefontartót