Megvolt az elsö félévi szülői értekezlet is. Ezúttal Picikénél voltam. Jó hosszúra nyúlt, mivel jövőre iskolába megy, így elemezni kellett az iskolaérettségi teszteket- ugyebár.
Abszurdum, komolyan mondom. Nyaggatják őket egy órán át, hogy megállapítsanak valamit, amit akkor is lát az ember, ha tíz percet beszélget velük. Ráadásul van még fél év, ami akkora változásokat hoz az életükben, amik felülírnak minden tesztet, amit most készítenek. Szoktam emlegetni azt az esetet, mikor Nagyfiamat tesztelték és zavargálták első előtt vizsgálatokra, mondván, nagyon "furcsa" gyerek. Végül már a nevelési tanácsadóban kötöttünk ki, ahol két órán át figyelgették azért, hogy kiderítsék, átlagon felüli az intelligenciája. Ettől függetlenül azért kérték neki a fejlesztést. Kitűnő tanulóként hurcolták ki a tanórákról, hogy ovis szintű feladatlapokat töltessenek ki vele.
Én azóta nem törődök az ilyen  tesztekkel. Na, nem mintha... azért az tetszett, hogy Picike is kiválóra teljesítette a felmérést (megjegyzem, az óvónénik már tavaly küldtek volna vele a nevelésibe (ha mentem volna), mondván, hogy olyan "furcsa". Furcsa, és akkor mi van? Furcsa vagyok én is, ettől kezdve nem tudom, mi másra számítanak? Remek érzés amúgy furcsának lenni, épp ezért én egyáltalán nem kívánom elmúlasztani belőlük).
Szóval teszteket elemeztünk, plusz óvónéni sírt egy picikét, mert már előre szomorú, hogy négy év után elmegy a csoportja. Együttérzek vele. Én is sírtam, mikor megváltam az osztályaimtól.
Na és a legjobb, amit mindig, mindenütt (értsd: negyedik osztály, második osztály, ovi) hallok ezeken az értekezéseken: Kedves Anyukák! Tessenek már beszélgetni a gyerekekkel, mert nem tudják kifejezni magukat, nincs beszédfegyelmük, és nem tudnak egymásra, valamint a felnőttekre figyelni! Ezen túl pedig jó lenne, ha este időben lefeküdnének a csemeték, mert az éjszakázástól másnap használhatatlanok.
De miért kell ezeket elmondani??? Miért kell egyértelmű dolgokra figyelmeztetni az embereket? Nem beszélgetnek a gyerekeikkel? Hát mi a francot csinálnak? Tudom amúgy, ismerem a magyarázkodásokat, csak mégse értem. Ha most összerakom azt a "sok" idöt amit erre szánok, akkor azt mondom, őrületes dolgokról marad le, aki nem fordít időt a beszélgetésre. Nem sok időről beszélek, nyilván. Én sem szuttyogatom a fiúkat éjjel- nappal (ahogy mondani szoktam: nem vagyok egy ősanya), de dumálni a gyerekünkkel üdítő és szórakoztató. És hogy nem alszik? Azt mondja egy anyuka, ő hiába mondja neki, nem fekszik le a gyerek. Ezzel védekezik... Eszem megáll! Szégyenletes dolog lenne, és hallgatnék róla jó mélyen, ha a hat éves gyerekem határozná meg, hogy mikor fekszik le aludni...
Tehát a gyerkőcök nem beszélgetnek és nem alszanak, viszont fél órát kell arról vergődni a szülőin, hogy kihez, melyik osztályba írassuk őket elsőben.
Furcsa törődés ez, akárhogy vesszük.