Egy program reklámján filóztunk ma. Valami mindig kell, hogy a dolgok kapósabbak legyenek. Ha azt mondod, ez most egy rendkívüli lehetőség, akkor az emberek jobban figyelnek rá. A Citadella alatti börtönkórházba akarunk tanulmányi kirándulásokat eszközölni jelenleg. A kérdés csak az, vajon azon kívül, hogy nagyon érdekes, mi tehetné még izgalmasabbá a programot?
Én: Nincs valami évforduló, amihez lehetne kötni?
Atibi: Mindig van évforduló. Minden hónapra jut valami. Lehetne valami olyan mondjuk, hogy idén lenne száz éves a Don kanyonban (!!!) meghalt katona.
Én: Katona? De melyik? Te jó ég!!! Don kanyon??? Azt mondtad, Don kanyon???
Atibi: Mert nem az?
Én: Kanyar, nem kanyon.
Atibi: Mindegy az. Vajon ki venné észre, hogy nem kanyar?

Na de tényleg. Ki venné észre? Nekem is alig tűnt föl így a huszadik telefonbeszélgetés után. Az agyam eltompult, teszem a dolgom, ugyanazok a gondolatok foglalkoztatnak órák óta. Amúgy meg hányszor van, hogy mondunk, hallunk hülyeségeket úgy, hogy észre sem vesszük? Nem halljuk se egymást, se magunkat elég élesen.