Remélhetőleg ma is egy fokkal jobban vagyok, de azért ezt még nem nevezném 100%-os állappotnak. Bízom benne, hogy azért holnap oda tudom tenni magam kosarazáskor. Sikerült megnéznem egy olyan filmet, ami csak olaj volt a tűzre, ha a lelkiállapotomat nézzük. Nem szeretném sajnáltatni magam, de jó pár éve küzdök ezzel a problémával. 22 éves vagyok, és bár nem egyszer próbálkoztam, soha sem volt még barátnőm. Nagyon rossz érzés, mert amúgy is egy elég lelkizős típus vagyok, szóval ez még csak tetézi.Persze sokan mondják, hogy próbálkozzak, és nem szabad feladni. De egy idő után, amikor mindig ugyanaz a vége, akkor mondjátok meg nekem, ti is ugrálnátok az örömtől és az önbizalomtól? Utazáskor sem volt még szerencsém, ha az ismerkedést nézzük. Biztos bennem is van a baj, csak tudnám mi. Nem tartom magam egy elviselhetetlen alaknak, sőt az ismerőseim többsége is lány, ezen felül próbálok kedves, szerethető ember lenni. Volt egyszer egy órám a főiskolán, amin megkérdezték tőlünk, hogy mitől félünk. Volt aki pókot, volt aki kígyót mondott. Én akkor nem mondtam semmit. De most már tudom, hogy mitől félek. Attól, hogy egyedül maradok, és sosem kapok viszonzott szeretetet..