Szinte hihetetlen dolog történt ma reggel. Határ út. 3-as metró. Szokásos reggeli tömeg. Befutott a metró, és beszálláskor egy fekete ruhás, harmincvalahány éves, rövid hajú pasi minden nőt maga elé engedett az ajtónál. Pedig volt üres ülőhely a kocsiban, rástartolhatott volna, mint a korabeli férfiak döntő  többsége ilyen esetben. Hiába, nála nem volt laptop(táska), nem öltönyben nyomult diplomatatáskával (na ezzel a fajjal aztán a kisnyugdíjas sem veheti fel a versenyt a harcban, sőt, még a melegítős, zsíros hajú anyatigrisek sem maguk előtt tuszakolva 2 álmos kölyköt iskolatáskával és uzsidobozzal). Ezzel a napjainkban hőstett számba menő "művelettel" igazán különlegessé tette a péntek reggelemet ez a fickó, köszönöm Neki. Általában nem szoktam leülni utazás közben - most sem tettem -, hogy lerakjam a hátsó felemet, ahhoz egy igazán kényelmetlen cipőre van szükség. Inkább igyexem egy jó állóhelyet találni és elmerülni a fülembe üvöltő metal bandák - ma éppen az Ensiferum fantasztikusan állat - zenéjében. Lényeg: jó, hogy akadnak még ilyen pasik is :)