Ma reggel jutott eszembe - mivel zsebkendő után kut(y)atva a kabátom zsebében előhúztam egy fél tekercs szarszedő zacsit -, hogy még nem írtam le a szombati Noés élményemet.

Terveimtől kicsit eltérően alakult a másodika, de semmivel nem rosszabbul! Nem az Állatotthonba mentem kutyát sétáltatni, hanem az Állatok Világnapja alkalmából tartott felvonuláson vettem részt, szintén Noés színekben, sajnos, még csak rajongóként, nem önkéntesként.

9-től volt gyülekező a Bazilika melletti parkolónál, sikerült időben odaérnem. Még alig volt 1-2 ember, őket sem ismertem. Velük volt 1-2 kutya, akik jól nevelten labdáztak a gazdikkal, gyűltek a turistacsoportok is a téren, én meg egyik lábamról álltam a másikra, hogy mit is kellene tennem... Nem mertem odamenni az összeszokott társasághoz, így úgy viselkedtem, hogy nézhettek éppen turistának is, meg állatosnak is, meg egy hülye állatnak is. Szerencsémre érkezett egy család, akik valószínűleg szintén nem voltak annyira benfentesek, és pár perc után meghallottam, hogy valaki mondja: "na, akkor menjünk pólót vételezni". Megindultunk a parkoló felé, ahol állt már pár ember, kezdtek gyülekezni kutyák is. Feltűnt kb. 3 Noés autó is. Kezdték osztogatni a pólókat, de aztán meghallottam, hogy az Állatotthonból hozott kutyusukat is kezdik mindjárt kiengedni az autóból, és aki szeretne kutyával felvonulni, menjen kutyusért. Egyből hagytam a pólót, és robogtam az egyik mikrobuszhoz - ha az volt :) - hogy biztosan jusson kutyus. Én voltam az első, akinek a pórázt a kezébe adták, végén egy barna, kicsit hiányos fülű, egész duci kutyával. Kiderült, hogy Kávénak hívják, és nagyon ragaszkodik a Noés "gazdihoz", igyekezett mindig őt követni, húzni engem is magával hozzá, így elcseréltem a Noés gazdinál lévő, Borostyán nevű kutyussal. Fel is kötöttem a nyakára a Noés kendőt, amivel minden Noés kutyus el lett látva. Nagyon elegáns lett tőle :) Én is felvettem az idő közben megszerzett pólót a pulóveremre, én már kevésbé voltam elegáns, de annál büszkébb. Szerencsére nagyon szép idő volt, így 10-ig, amire az indulás volt meghirdetve a többi kutyus között sétálgattunk, ismerkedtünk, simogattunk, dögönyöztünk. Sok iskolás gyerek volt, Bori mindenkinek nagyon bejött. Nem csodálom, tudta a módját, hogyan kell a szívbe férkőzni. Valami futóverseny miatt csúsztott az indulás, és a Bazilikában tartott mise miatt nem lehetett nagyon hallható a nyitó beszéd és műsor, de az egyik kutyus produkciójából sikerült pár lépést elcsípnem. Jobban táncolt nálam, az biztos.

Fél 11 körül elindult aztán a menet az Andrássy úton a Hősök tere felé. Ha jól emléxem, a menet élén egy láma vonult egy csacsival és állatkertes kísérőikkel, majd a tömeg, transzparensekkel és szarszedő zacskókkal. Volt több féle állat is, mindegyik nagyon jól viselkedett. Borostyán, aki a Bazilika mellett egész komótosan sétálgatott, az Andrássyra érve átváltott más tempóra és megszerezte a polpozíciót. Alig tudtam visszafogni, hogy azért mégse mi menjünk a menet elején...

A forgalom lezárása miatt biztonságosan haladhattunk, de azért néha-néha ki szeretett volna térni záróvonalon túlra :) Félúton cseréltem egy sráccal kutyát, akit Ábrának hívtak, és mindig a menettel szembe szeretett volna közlekedni. Elég sovány, tricolor színű keverék kutyus volt, kb. 2 éves, nagyon aranyos. Kicsit furán ült le, mindig azt hittem, hogy na, most fog kelleni a zacskó, most fog kelleni a zacskó, de nem... Mígnem elhaladva egy motorosrendőr mellett, valóban szükség lett rá... Nem is egyre... Próbáltam én a szerv elől elrángatni szegényt, hogy azért mégse nyilvánítson véleményt egy ilyen szép napon a rendőrségről, aki éppen az ő biztonságos zarándokútját is lehetővé teszi, de nem hallgatott a szóra. Hát, takarítottam és elővettem a szebbik mosolyomat a motorosrendőr számára. Nem reagált rá, megeshet, hogy már takarítottak mellette páran a népes csapatból és kezdte mexokni. 

A Hősök teréhez érve szétszéledtünk, annyi ember volt, annyi féle csoport, hogy hirtelen azt sem tudtam, hol vannak a mieink. Ott esett le, hogy hiába vittem a gépet, egy darab fényképet nem készítettem. Próbáltam Ábrát lefotózni, hogy legalább róla legyen képem, és sikerült annyit szerencsétlenkednem kutyával, kabáttal, hátizsákkal, géppel, hogy a kavalkádban éppen a pórázt sikerült elejtenem, amit Ábra ki is használt. Azért 10 méteren belül elkaptam :) Akkor már lett segítségem a fényképezésben, lekaptak engem is Ábra mellé. De utána sajnos, indult vissza az állatsereglet az Otthonba, vissza kellett adni a kutyusokat. Remélem, azért páran gazdára találtak. Én is szívesen hazavittem volna őket, de a cicák és az Emberem miatt egyelőre ez nem lehetséges.

De holnapután újra szombat, és megyek a Noéba sétáltatni. Bízom benne, hogy szép idő lesz. De legalább is eső nélküli. :)