Nem emlékszem, csak arra hogy mindenki mosolygott, és mindenki megpuszilt és megölelt. Ittas voltam, ahogyan már két napja ittasan járok suliba és nagyon furcsa, mert minden korty alkohollal úgy érzem kijjebb kerülök önmagamból, és ilyen morbid kívülállóként tekintek minden szavamra, mozdulatomra és testrészemre. Az is furcsa, hogy ő valaha az én részem volt, és hogy ő az, akinek mindig marad egy apró szeglet a szívemben, az agyamban, az ágyamban. Nem jó ez így, hogy velem van...