Utazni jó - utazni izgalmas. Főleg ha nem a megszokott módon teszi ezt az ember, hanem egy 45 éves repülőgéppel, és még inkább különleges, ha mindez Tel Avivból Bagdadba menet történik.

Egy öreg, néhány személyes de Havilland DH.104 Dove típusú gép pilótafülkéjéből írom e sorokat. Nemrég szálltunk fel Ben Gurion repülőteréről, Tel Avivból. Mintegy két és fél - három órás út után érjük el célunkat, Bagdad oly sokat megélt repterét. Hamarosan elérjük az utazómagasságunkat, mely ma 15000 láb, megközelítőleg 4572 méter. A koros motorok nehezen bírkóznak a magassággal, már csupán 150 lábbal emelkedünk percenként.

Jelenlegi irányunk Amman felé vezet, az ammani rádiójeladó 266 fokos inbound radiálján haladunk befelé. A légtér errefelé nem túl zsúfolt: néhány izraeli katonai gép és egy-két helyi polgári járaton kívül nincs más a körzetben. A rádiózások is meglehetősen gyéren hallatszanak be, és persze csak a szokásos párbeszéd a távolkörzet és az átrepülő forgalom között.

Utazunk bizony, még pedig a fellegek között. Sajnos nem felettük, a kis Dove nem bír olyan magasra emelkedni, s emiatt meglehetősen turbulens a repülés. Dehát sebaj - ebben a csupa üveg pilótafülkében, az örvénylő levegőben az ember valóban érzi, hogy repül - mintha szárnyai nőttek volna. :)

A kabinban csupán négy utas ül, néha behallatszik a pilótafülkébe a nevetésük. Nem értem miről folyik a csevej, helyi lakosok, burnuszban, "szokásos" népviseletben vannak. Az iraki leszállás után ketten jönnek tovább Bahreinbe, de már csak holnap. Az éjszakát a repülőtér melletti kicsi, de kényelmes hotelben fogjuk tölteni.

Gyors ellenőrzés a műszerfalon: levegőhöz viszonyított sebesség 131 csomó, magasság épp 15000 láb, vagy szabályosan kifejezve flight level one-five-zero, közben elhagytuk Ammant, irányunk az ammani jeladótól kifelé 74 fok. Most egy jókora üresjárat következik, a 360 tengeri mérföldre lévő Adnan jeladóig, onnan pedig már csak pár perce lesz Bagdad.

A fenti kis utazás sajnos nem a valóságban megy épp végbe; egy számítógép, egy repülőgép-szimulátor és egy virtuális hálózat segítségével történik. A környező járatok pilótái hasonlóan ülnek a számítógépük előtt, és azt tesszük, ami szívünknek talán a legkedvesebb: repülünk. S közben útitársak vagyunk! Igen, az utazásnak ez is egy sajátságos formája, még ha a kommunikáció nem is magyarul történik köztünk, hiszen a repülés hivatalos nyelve az angol. De ez mit sem változtat az élményen, az utazás izgalmán.