Ma reggel ismét jó öreg Mongoose-om nyergébe pattanva kísérletet tettem. hogy laza 40 perc alatt átkerekezzek az Örsről a Bocskai útra. Új rekord: csak egyszer akartak halálra gázolni!

Nem úgy mint tegnap, amikor a hazaút igen érdekes volt. Tulajdonképpen eseménytelenül telt a szokásos kisebb-nagyobb anyázásoktól eltekintve, viszont a Bánki Donát úton (a bicikliúton) egy rendőrnek (!) sikerült kis híján kivasalnia. Jobb keze felől érkeztem, naná hogy csak balra sasolt, így ha csak egy picit lassabb vagyok, most helyettem valami újságíró írna.

Persze ezek hozzá tartoznak a szokásos reggeli és délutáni adrenalifröccshöz. Igazából inkább szórakoztatnak, a fenének van kedve ilyeneken bosszankodni. A túlélés szabálya nagyon egyszerű számomra: minden alkalommal úgy ülök bringára, hogy feltételezem, sehol sem kapok elsőbbséget. Eddig ez bevált, átlag évi egy gázolással megúszom a dolgot. :)

Ma reggel viszont - töredelmesen bevallom - én voltam a hibás, mert a Villányin balra fordulván feltételeztem, hogy még nem indul el a villamos. Naná hogy pont akkor kezdett indulni... sebaj, még gyorsan átfértem előtte, de a jobbról jövő astrásnak erősen kellett lassítania. Ezúton is bocs, ritkán szoktam ilyet művelni. Mondjuk 99:1 az autósok javára, szvsz ennyi belefér.

Furcsa, ma reggel úgy jöttem melózni, hogy "olyan jó lenne blogolni valahol". A sajátomról is le kéne fújni a port, de ahhoz meg neki kéne ülni és hát idő az momentán nincs rá. Szokás szerint felnéztem a veledutaztamra, és széles mosoly kíséretében jött a felismerés: hát itt is van blog... :)

Na mára ennyit, igyekszem hazafelé is megmaradni.