Ma az 53as buszon, a délutáni órákban nem voltam szellemileg (fáradt de főleg éhes voltam) friss és a nevezett buszra a Fehérvári úti végállomáson szálltam fel. Kértek álljak félre az alacsonypadlós busz középső részénél lévő lehajtható ülések elől hogy valaki leülhessen. Nem szándékosan (az éhség kopogtatott a szememem) de húztam a szám, közben nem láttam, hogy egy helyes lánynak aki mozgássérült ülne le, neki kellene helyet adni. Bocsi a jellemzésért de én is így vagyok máshogy nevezni nem tudom. No a lényeg, hogy a   lány mosolyogva megkérdezte nem-e akarok leülni, mondom csak pár megállót megyek, aztán mikor leszálltam látta küzdök a teli buszból kijutásért, kedvesen megnyomta a leszállásjelzőt. Én meg olyan voltam mint a sülthal így ismeretlenül is megköszönöm neki utólag.

Egyébként a lányt már többször láttam az 53as buszon (valahol a Sasadi út mentén szállhat buszra) amikor még napi rendszerességgel használtam ezt a járatot, mióta elköltöztem, csak nagyon ritkán utazom az 53ason ami évekig "A BUSZ" volt a mindennapjaimban.