Négykerekű folyam hömpölygött,

mellette okker masina zötyögött,

benne pár emberszabású lötyögött

csak... jobbra a Nap vöröslött,

fáradtan bukott a hegyek mögé,

de figyelmem nem volt az Övé,

előre figyeltem, Valaki mögém

ért, ültömben tornyosult fölém,

hóna alatt mappa, onnan szőrös lény,

tappancsos-narancsos macska néz,

néhány lépés, sietve előreér,

pillanat, gondolat, előre néz...

Indultunk tovább, a járat nem várhat,

de lelkemben nincs már bánat, Te

voltál az első veledutaztamos kit láttam,

bár szót nem váltottunk, csak álltam,

figyeltem hogyan távolodsz dél felé,

a perzselő sivatagba belé,

s hazafelé menet

elragadott  a képzelet,

egy szép napon talán lesz merszem s

vígan csevegünk

a sárga 47-esen...

2010.07.26.   túzok