Délután a várost látva,
kis lakásába vágyna,
acélsínek mellett állva,
sárga 6-osra várva
élete értelmén filozofálva...
Érkezik recsegve a járat,
rajta népek le s fölszállnak,
benn az utasok szorosan állnak
és szakadatlanul dumálnak...
Egyre hangosabbak a szájak,
pattanásig feszül a hallójárat,
keseredik Emberünk mája,
előreesik a válla,
összegörnyed a háta...
Egyre kisebbé válva,
Jajj! - eltipornák a lábak,
ha addigra parányként nem járna
kit így már senki sem láthat.
Gyenge szellő bont szárnyat,
lendít rajta párat,
messze már a sárgajárat,
csak az acélsín vágat
ad otthont a Mikro Bának...
2010.06.08. túzok