Emlékszem még, ó be rég,

először láttalak s a kép,

ahogyan zörgő,

sudár, kígyófarokként

kanyargó kocsikkal

jöttél felém,

A remény,

hogy újra láthatlak,

talán mindennap,

lángra lobbantott...

E vörös gyilkos,

parázsból hamuvá égető,

kínzó fájdalmat élesztő,

kegyetlen vírus éltetett,

de egy nap nem jöttél,

hiába hajoltam a sín fölé

a messzi távolt kutatva,

csak délibáb mutatta

valami közeleg felém.

Az a csodás nap,

melyen újra láttalak,

szívembe égett.

Más lettél... részekből egésszé

forrt tested, merésszé

lettél, bár kevésbé fessé,

hatalmas bendőd

s áramszedőd

miatt sokan gyűlöltek,

de én szerettelek

hiába lett Combino a neved.

S bár már nem jársz

fagyos orosz télbe,

a messzi Moszkva térre,

süvítő Széllel érkezel,

csendesen fékezel,

nem szólunk...alig,

csak meghitten andalgunk hajnalig.

2011.06.04. túzok