Emlékszem még, ó be rég,
először láttalak s a kép,
ahogyan zörgő,
sudár, kígyófarokként
kanyargó kocsikkal
jöttél felém,
A remény,
hogy újra láthatlak,
talán mindennap,
lángra lobbantott...
E vörös gyilkos,
parázsból hamuvá égető,
kínzó fájdalmat élesztő,
kegyetlen vírus éltetett,
de egy nap nem jöttél,
hiába hajoltam a sín fölé
a messzi távolt kutatva,
csak délibáb mutatta
valami közeleg felém.
Az a csodás nap,
melyen újra láttalak,
szívembe égett.
Más lettél... részekből egésszé
forrt tested, merésszé
lettél, bár kevésbé fessé,
hatalmas bendőd
s áramszedőd
miatt sokan gyűlöltek,
de én szerettelek
hiába lett Combino a neved.
S bár már nem jársz
fagyos orosz télbe,
a messzi Moszkva térre,
süvítő Széllel érkezel,
csendesen fékezel,
nem szólunk...alig,
csak meghitten andalgunk hajnalig.
2011.06.04. túzok