Esőtől nedves testtel, bágyadtan, remegve
bámulsz ki az ablakon, régmúlton merengve.
Eszedbe jut Szeretted, bárcsak Veled lehetne,
legszebb napotok újra és újra peregne.
Bánatos lelkedet gyógyítná szavával,
bíztatna, simítna szerető karjával.
Ha egy percetek lehetett volna még,
hiába szólította volna az ég,
Magadhoz láncoltad volna Őt, mint
köldökzsinór anyjához a születő
csecsemőt!
Hiányzol!
2010.04.19. túzok...na tűzök!