Sokat töperngek az élet értelmén és hasonló mély dolgokon, főleg mikor tömegnyomor van a buszon -reggelente az áldott 123-ason, persze- és még szemezgetni se lehet.
Ma reggel azon gondolkoztam, hogy tulajdonképpen minek megyünk bele egy kapcsolatba, ha már az eleje előtt tudjuk, vége lesz egyszer.
Így egyátalán mi értelme, ha már akkor elkezdjük lezárni, mikor el se kezdtük?
Tényleg iylen kiábrándító a valóság?
Minek foglalkozni a valóssággal, ha éppen ezek a gondolatok veszik ki az élet lelkét?
Manapság ugyebár az egó, az én a lényeg, nem az, hogy a közösség érdekéért éljünk, hanem nemes egyszerűséggel csak az önmagunk fejlődése és boldogsága a lnyeg.
Tényleg ennyi? Csak én, én és én?
Tudom, nem illik a rendzerváltás és ehez hasonló maszlagokat melegetni, de mondjuk ha alapul vesszuk a '60-as évek mintáját...hát én nem látom a halvány árnyékt se.
Erre pedig, hogy "csonka" -szerintem helytelen kifejezés, inkább más kifejzesést kéne találni, szingli?-család mintája tömegesen nem rég kezdett terjedni. Oka elég egyszerű, a nők nem FÜGGENEK a férfiaktól. Nehéz megemászteni? Pedig így van.
Szabadon tanluhatunk, doglozhatunk, akkor házasodunk amikor akarunk -és persze ha van, aki elvesz-, kimondhatjuk, amit gondolunk -ezt a saját példámból kiindulva elrettentőnek találják a férfiak még mindig.
Egy szóval egyedül is lehetünk anyák, anélkül, hogy be kéne "hódolni".
Más kérdés, hogy a genetikai kódolás sose fog elkopni belőlünk, és egy-két "szabadabb" nőt leszámítva szükségünk van valakire. Családra, biztonságra, még a szerelem és a boldogság feláldozása árán is. Igen, mi feláldozzuk.
Aki nem áldozza fel, abból lesz a szingli anyuka. Bár ugye itt is van egy oylan kitétel, hogy nem ár, ha a frissensült apuka is áldoz valamit.
Ez nem szoktt megtörténni, mert minek? Mindenhol azt halljuk legyünk boldogok, csak az számít, hogy egyéniségünk legyen a tömegben, nade kérem, ha a tömeg már annyira széthúz, amennyire, akkor az is aki egyéiség már csoportba foglalható.
Ráadásul az egyéniség nem egynelő a rebellis tinikkel, nem ártana lelmondani ezt nekik is. És nem ártana értékekre nevelni a tiniket, mert értem én, hogy 50 évesen az ember már lehet önző, de tizen évesen még tnaulnia kell a szocializációt és nem egyból az egó egyetemleges és sérthetetlen mivoltát hírdetni, hiszen előttük még annyi de annyi kompromisszum áll, sőt még előttem is...de még 50 felett is!
Értsétek már meg, függünk egymástól, nem az egód élénkítése a lényeg, nem erre kell nevelni, hanem a nemzeti és emberi tudatra, aztán ha nem tetszik valami el lehet utasítani, de úgy hogyan akarunk új és jobb generációt, ha nem értik a folyamatokat, ha nem értik mi az a haza, önfeláldozás a cél érdekében...?!
Egyátalán mi értjük?
És ezek után akarjon valaki családot alapítani egy oylan személlyel, aki nem tud feláldozni semmit, mert csak az egója létezik? Mindenki megcsal mindenkit, mert arra nevelték, hogy csakis és kizárólag az ő saját maga boldogsága a lényeg?
Ott tartunk lassan, hogy nem lehet bízni a saját vérünkben sem, mert neki is csak egy számít, a saját önzősége. Hogy lehet így élni? Hogy lehet bizalom és hit nélkül, összetartás és hova tartozás nélkül egészséges tudattal rendelkezni?
Vagy hagyjuk az egészet és mindneki csak magára gondoljon? Ott tartunk, hogy egy nőnek sincs "kedve" szülni, mert az lemondással jár és tudjuk, hogy a férfiak nem szoktak lemondani, mert ugye az egó, a testi örömök, és a sok macera...így nem házasodunk, csak együtt élünk, a következő az elsz, hogy más együtt sem élünk, nem is udvaroltok nekünk, mert minek. Kihalnak a kapcsolatok, mert csak a nőknek van kötődési hajlama? Aztán belőlünk is kihal, mert nem jó, mert akadályozza az egónk kiteljesedését... Kihalnak a családok -ez már elkezdődött-, nem születnek gyerekek csak elvétve -ezt tapasztaljuk- és nem lesznek egyátalán emberi kapcsolatok, csak 1-2 éjszakára.
Véger ér minden, még mielőtt elkezded? Tényleg ezt akarod?
Nem akarod?
Akkor ne csak magaddal törődj, hanem a környezeteddel, ne törd össze a következő lány/fiú szívét, hanem értsed meg. Ne szakíts az első problémánál, hanem hozd helyre!
Nem csak TE élsz a Földön!
Itt vagyok ÉN is!