A reggeli szokásos rohanás helyett kivételesen mindent időben kezdtem és fejeztem is be.
Hószállingózás.
Milyen szép…talán kalapocskát kellett volna nyomni a fejemre…mindegy, csak nem fagyok meg.
Átbaktattam a réten, néha felhúztam a cipőm orrát és rúgtam a friss havat, még nem járták előttem ki az utat. A természet érintetlen szépsége, mint valami..hatalmas fehér izé. Hóizé.
Nézem a buszmegállóba az egy szál férfit aki ácsorog, nem most érkezett…nyolc óra múlt 5-6 perccel. Időben vagyok, láss csodát. Na erre rágyújtunk…
Fújom a füstöt a hóesésbe és bánom, hogy nem vettem kalapot. Kellett volna mégis.
Még egy cigaretta…már 20 perce állok itt és szépen gyűlnek az emberek. Na ebből tömegnyomor lesz.
Még egy cigi, busznak se híre se hamva, pedig itt a végállomás, látni, de nincs busz.
És jön egy. Izgatottan várunk, már …14en. De ez nem a Határ út felé megy.  35 perce..semmi se megy a határ út felé.
Egy pár feladja a várakozást, még 1 újabb cigi, 40 perc.

És cirka 45 perces várakozás után megérkezik a kék vashulladék.
Tizennyolcad önmagammal felpréseljük magunkat, nagy ötlet volt a csuklós helyett ilyen rövid kis xart beállítani, elismerésem! És minek is veszek még bérletet? Azért, hogy aztán itt szívassanak? Nade kérem, ahhoz drágállom, hogy a poén kedvéért vegyek egy ócska papaírt, amit 3 naponta sem kérnek tőlem felmutatni.  Nevetséges.
Arra nem gondolnak, hogy mi van, ha valakinek a főnöke nem túl toleráns és 1-2 ilyen késés miatt kirúgják?  Ja..az nem a ti dolgotok, értem.  Sztrájkoljatok csak…remélem visszakapjátok.

És minden megállóba marad várakozó ember, akik nem férnek fel a buszra, mert nincs hely.
Az az érzésem, hogy már levegő sincs, kapaszkodni sem tudok, de mondjuk minek, a tömeg megtart.
Végre elérek a szokott megállóhoz, valahogy átpasszírozom magam az utasokon, ami nem kis mutatvány! És most várhatok újra, de nocsak.
Egy szinte üres busz jön.

Diadalittasan elkényelmesedve leülök és nézem a hóesést. Amúgy gyönyörűséges…
Cirka 40 perc késéssel, a reggeli megszokott rutinhoz képest befutunk a Határ úthoz.

És lám-lám ki száll fel?
A pasas a telefon túl végéről. Örülök neki, jó látni.
Fülig ér a szám, nézem a férfi pelyhes haját, amint megolvad rajta a hó, az embernek oylan érzése van, hogy az nem is haj, hanem  kiscsibe pihe és ellenállhatatlan vágyat érez megsimogatni. De nem teszem.
Nos kérem, játszani kell A Nőt, nem holmi kis libát.
Kapok két puszit..hm. Finom az illata és selymes az arca…el is kapnak a gondolatok…hm..de kár hogy nem kettesben vagyunk!
Javarészt én beszélek, ő nem nagyon néz rám, biztos fél megcsodálni.
Hapsikám, dicsérd már meg az új frizurám, kabátom, szép mosolyom,amit rád villantok….
Magamra erőltetek egy picinyke közönyt, de a mondadómmal el is rontom.
-Miért nem kerestél?- kérdem nyugodtnak hitt hangon, de majd kiszakad a szívem a helyéről. MIÉRT?? Miért nem keresett? Már fogadásokat kötöttem magammal, hogy meddig bír nem jelentkezni, hogy arra vár, hogy én keressem, de nem kereshettem, hiszen ez elvi kérdés. Ugyebár egy nő nem futhat férfi után. Talán néha kéne, de nem szabad, nem puszta gondolat kérem, ez tapasztalat. Siralmas tapasztalat.
-Nem akartalak, nem láttam értelmét. - és ahogy közönyösen rámbámul , aztán ahogy félre néz, és …MIVAN? Abban a pillanatban…sikoltani akartam, tombolni, hogy elment az eszed? Miaz, hogy nem látod értelmét? Ja ennyit a te ígéreteidről is…
Próbálok semleges témákról cseverészni tovább, de nem megy.
És most rajtma a sor, hogy kibámuljak az ablakon. Nem nézek rá, csak mikor feláll és puszit ad, bár szívem szerint nem puszit adnék az arcára, hanem vad róka módjára kiharapnék az arcából egy darabot. Fájjon, érezzed.
Leszáll, de még visszafordul
- Majd elolvasom, amit írtál.
-Nem kell, nem neked szól…már nem neked.- Nehéz úgy beszélni valakihez, hogy utána rohannál, felképelnéd, hogy térjen észhez, hogy megmondjad neki, azért vártál rá. Sokat gondoltál rá, túúúúl sokat. És ...nem nézek rá, amikor leszáll kibámulok ellenkező irányba az ablakon, nem akarlak többé látni.
Nem ilyennek ismertem meg. Sokkal többet vártam, mert végtelenül türelmes, kedves és lovagias volt. VOLT. Hát ennyi. Jól tudsz színlelni, én legalább sose tagadom az éles nyelvem, azonnal kimutatom mi az elviselhetetlen bennem, hogy elsőre megtapasztalja aki próbálkozik, hogy összeillünk-e.  De akkor minek hívtál el a barátaidhoz karaokizni?
Utálom a bothangú karaoke énekeseket, mert mindegyik az,önjelölt gigafrász.  Még te is. De én csak nem mondtam ki, mert nem akartalak bántani, mert élvezted. És istenem, mennyit kellett volna innom ahhoz, hogy őszintén tudjak mosolyogni és ne álcázzam a gúnyt.
Velem van a baj? Én vagyok a kegyetlen és …és.. érzéketlen tuskó?
Tehát csak az a nő kell, akit azonnal megkaphattok, akiért kicsit is tenni kell az már nem érdekes?
MEGŐRÜLTETEK? Mi van veletek, fiúk?
Komolyan ribancokat jobban kedvelitek, mint nőket, akiknek van gondolatuk és személyiségük?
Velem van a baj?
Nem is tudom mit éreztem, mikor leszálltam a buszról…keserűséget és szomorúságot.
Talán el is múlt, mire ehhez a sorhoz értem.
Nem kellek.

Szóval itt ülök, tudom, hogy el fogod olvasni, de…nem is tudom, hogy akarom-e,hogy tudd, amit gondolok, amit gondoltam.
Tudod mit? Keress egy libát, akit 3 perc alatt megkapsz és 2 perc alatt elvesztesz. Nincs értelme mi?
És miért is bánt ennyire? Tényleg miért is?
Aki nem érdekel az nem tud felbosszantani, de aki igen…
Olvassad csak, vagy olvastassad, mert ugye őkelme nagyon elfoglalt.

Fiúk! aki meglát utazni, fel a fejjel, szólítsatok le, legalább elmondhatjátok, hogy volt merszetek:)