7E vagy 173E buszon!

A Blahát elhagyva láttam az ablakból, hogy B bandukol a megállóba. Mivel még mindig nem álltam a kedvenc helyemen, egyértelmű volt, hogy a Ferencieken átszállok. Így is tettem.

A Ferencieken is a harmadik ajtópár, távolabbi szárnyán szálltam fel. B az ajtóval szemben lévő, ahhoz közelebb eső felén állt a félkörívben. A kapaszkodónak dőlve olvasta a tankönyvét. Én megálltam a félkörív előtti függőleges kapaszkodónál.. Mikor felnézett akkor is csak a másik oldalra pillantgatott. Három alkalommal húzta lejjebb a jobb oldalon a mellkasára fekvő fülhallgató párját. A bal füle mögé is igazította egyszer a haját. Ami pont felém esett közel. Így láthattam a kék köves fülbevalóját. A szép kis szabálytalan kerek kőben, volt egy dísz. Szerintem delfin, de lehetett bálna, sőt repülőgépre is hasonlított kicsit. Mivel a fényviszonyok és a távolság sem kedvezett ezért nem tudom pontosan. A bézsnek kikiáltott kabátja. Lehet, hogy csak nagyon világos barna, mint a homok. A cipzárjára a GLO felirat volt nyomva. Ugyanabban a fekete, rózsaszín szélű cipőben, kék farmerban, aminek a combján voltak fehérítések/koptatások, öv gyanánt egy zöld nem bőr alkalmatosság szolgált. Olyan anyagszerű, amilyet én akarok feketében, bár lehet, hogy gumis az, nem tudom. A kabátja alól kikandikált a kék barna felsője. Kicsit bántott, hogy rám sem nézett. Azért egy fél mosolyt felfedeztem az arcán, viszont erős kétségeim vannak afelől, hogy vajon nekem bármi közöm is lenne hozzá. Mielőtt beértünk volna a Móriczra, összecsukta a Tizenkettedikeseknek a természetről könyvét. Elővette a Lila Sony Ericsson telefonját. A fedőlapján volt három zenehallgatáshoz szükséges gomb, talán négy is. Megnyomta a lejátszó gombot, ami egyben a pause is. Visszacsúsztatta zsebébe a telefont, behelyezte füleibe a fülhallgatókat. Lábai közül felemelte a táskáját, vállára dobta és rögtön elindult a nyitott ajtó felé. Vissza sem nézve, maga mögött hagyva engem.