Bizonyára mindenki hallott a Klímacsúcsról, ahol az országok vezetői összegyűltek, hogy megtervezzék, hogyan mentik meg a Földet.

Kezdetben mindenki optimistán várta az eredményeket. Aztán, ahogy teltek a napok, a döntéshozatal pedig váratott magára, sokan úgy érezték, valahogy ösztönözniük kéne a vezetőket. Közel 120 ezer fős tömeg tüntetett koppenhágában, és egy kisebb itthon is, azt hirdetve, hogy most kell lépnünk, ha élő és élhető bolygót akarunk a gyerekeinknek.

A fejlődő országok kevesebb kibocsátáscsökkentést akartak vállalni, a fejlett világ pedig Amerikát és Kínát figyelte. Egyedül csak azok a nemzetek akartak sokat vállalni, akik jobban ki vannak téve a klímaváltpzásnak. Az EU 20%.ot vállalt, a továbbiakat a többi országtól tette függővé. 

A CO2 kibocsátás  csökkentésének célja az volt, hogy a szennyezettség mértéke 2015-re tetőzzön, és ezután fokozatosan csökkenjen. Viszont a fejlett országok vállat csökkentésivel csak 2040-re tetőzik az üvegházhatású gázok mennyisége (ha be is tartják, amit vállaltak).

És mit jelent ez nekünk? Magyarornak kb 12%-os csökkenést kell elérnie 2020-ra. Ehhez viszont minden itt lakó embernek hozzá kell járulnia. A magyaroknak rá kell jönniük, hogy csak akkor tisztulhat ténylegesen a levegő, ha mindenki egyéni vállalásokat is tesz, kevesebb energiát pocsékol.

Végérvényben a Koppenhágai találkozó nem zárult egyértelmű sikerrel megfogalmaztak bizonyos dolgokat, de nagyon ködösen és sajnos sok a kiskapu is. Ilyen például a kvótakereskedelem, ami azt jelenti, hogy az az ország, amelyik a meghatározott kvótánál többet is tud csökkenteni, a többletet eladhatja más országoknak. Az ezért kapott pénzt elvileg további környezetvédelmi intézkedésekre kellene költenie az országoknak, de ez nem mindig történik így.

Ami a felelősségvállalást illeti, azt kell mondanom, hogy akik ezeket a döntéseket hozták, nem vállalnak valós felelősséget, ugyanis mire a változásokat el kell érni (2020), már  lesznek hatalmon, a mostani döntéshozók megöregszenek, nyugdíjba vonulnak, meghalnak...