Azon a csodálatosan meleg hétfői azaz tegnapi napon elhatároztam hogy végre pontot teszek minden függőben lévő hivatalos ügyem végére. Nem vártam túl sokat a dologtól mivel idáig nem volt olyan hogy mindent egyszerre egy alkalommal el lehessen intézni ebben az országban, legalábbis velem nemigen fordult elő.

Szóval eljutottam a suliba hogy megvegyem azt az átkozott jegyzetet ami egy semmitmondó, felesleges tárgyhoz tartozik amiről a tanár azt hiszi hogy az a legfontosabb. No de meg kell venni, mese nincs. Annyira örültem a jó időnek mert így nem kellett belepaszírozni a kabátomat a táskámba hogy kicselezzem a magukat nagyon fontosnak gondoló portásokat a suliban akik előszeretettel üvöltenek az emberre hogy a ruhatár használata kötelező.

1.általában sietek és nincs időm a ruhatárban tökölődni mert ha még nem is kell ott várni másra, míg a ruhatáros mami odacsoszog és a helyére rakja a kabátom addig a nap is lemegy

2. nem szeretem másra bízni a cuccaimat főleg úgy hogy nem is felelnek érte. nesze semmi fogd meg jól

3. idegesít (majdnem) minden ami kötelező. nem hiszem hogy sokat ártanék egy szövet kabáttal.

4. nem vagyok kisgyerek aki még megijed a fenyegetőzéstől,ellenkezőleg

Szóval úgy szoktam lázadni télen hogy belepréselem a táskámba az összehajtogatott kabátomat mielőtt belépek a kapun. Puffos dzsekivel ezt nem tudnám megtenni, de olyan nagyon ritkán van rajtam.

Irány a jegyzetbolt ahol természetesen nem lehet kártyával fizetni, mért is lehetne ebben a mai modern világban (tudom hogy azért mert sóher az iskolavezetés). Jegyzetboltos mami unalmába azt se tudja mit csináljon. Mondom neki mi kell, erre mondja hol találom. Arra se volt képes hogy levegye a polcról a könyvet, mondjuk ezt annyira nem is bánom mert múltkor is szakadtat adott.

Volt még banki dolgom is, nem a saját fiókom de gondoltam bemegyek hátha ott is el tudom intézni és akkor nem kell beutaznom a fél várost. Sikerült. egy nagyon kedves fiatalemberhez kerültem, kedvesen mosolygott, segítőkész volt.  én pedig a ruházatát vizslattam, egész egyszerűen nem tudtam levenni a szemem arról a szép elegáns összeállításról. Fekete halszálkás ing (fekete alapon vékony fehér csíkok), és hozzá tökéletesen illő nyakkendő. Amíg elücsörögtem ott és ő jobbra-balra mászkált az ügyem érdekében, a tekintetem a névtáblára szegeződött hirtelen, csak úgy véletlen.Még itthon is emlékeztem a nevére, hát gondoltam megnézem az én kis közösségi oldalamon hátha van valami találat ebben az oly hasznos adatbázisban. És volt. :) Bejelöltem, remélem visszajelöl. Nem szoktam ilyesmit csinálni de most késztetést éreztem hogy megtegyem. Csak úgy.

Ezután egy másik hivatalba kellett mennem. Azon már rég túltettem magam hogy komolyabb biztonsági intézkedések vannak itt ahol semmi nincs, mint bármelyik más hivatalban. Mágneskapu, 2 bizti őr, átvilágító szalag, minden amit el lehet képzelni. Na végre bejutottam. Szeretem ezt az épületet, nagyon szép építészetileg. Csodák csodája itt is rögtön, kedvesen fogadtak, egy hölgy segített eligazodni egy olyan világban amihez sose lesz túl sok közöm. Ezt is elintéztem, legalábis úgy tűnik, mert valamit beadni még nem jelenti azt hogy el is fogadják.

Szóval tegnap elintéztem 3 dolgot amit hosszú ideje akartam csak mindig halogattam, sajnos ez a rossz tulajdonságom hogy ami kellemetlen azt halogatom. Na mondom elfáradtam, tanulni, könyvtárazni már nincs energiám, irány haza. Loholtam a troli után, amit amúgy nem szoktam de nem volt kedvem percekig dekkolni feleslegesen, azért attól a pár métertől is kifulladtam, de elértem. És milyen jól tettem mert így elértem azt a buszt amit a kedvenc sofőröm vezetett :) Odafelé egy másik buszból láttam az ellenkező irányba menni és bosszankodtam hogy miért nem azon a járaton vagyok, de így nap végére jutalmul megkaptam ezt. Elég későn vettem észre hogy ő az, de onnantól próbáltam feltűnés nélkül a visszapillantójába figyelni (remélem nem vette észre), jaj nagyon jó volt. Kár hogy a végén le kellett szállnom.

Szóval egész jól alakult a nap, de ugyebár amikor azt gondolná az ember hogy csomó dolgot elintézett hurrá, akkor jön valami más probléma ami keresztbetesz a jókedvnek. Tegnap történt de ma jöttem rá, így mára intézkedhettem a rendőrségen.

Na mondom rendőrségen belül még sose jártam (régen amikor betörtek hozzánk kijöttek), itt az ideje. A rendőr ruha amúgy is "jó hatással van a bioritmusomra és az idegrendszeremre is" így kedvemre nézelődhettem amíg várakoztam. Jobb volt mint a készenléti rendőröket figyelni a kerepesin buszra várakozás közben. :) Minden rosszban van valami jó is.

Hát mára ennyi, iagzából tegnap kellett volna leírnom a nagy részét, csak már nem volt erőm összeszedni a gondolataimat.