Nem is tudom, hogy egyáltalán terheljek-e valakit a lelki problémáimmal, de most leírok egy párat! Szóval egyetemre járok vizsga időszak, meg egyedüllét! A vizsgákkal még nem is lenne semmi baj, mert menek azok rendesen és elég jóra sikerednek, mert most van egy belső motiváció és célom a 4,5 -es átlag, amire reményeim szerint magas ösztöndíj jár, és ha elérem, akkor nem kell majd annyira leterhelnem a szüleimet, mert most így is van elég problémájuk, amelyek engem is nagyon aggasztanak. A fő problémám az, hogy nincs párom és van most egy lány az életemben, akiért meg tettem már egy párdolgot, meg az egyik barátom szerint próbálom a tenyeremen hordozni, és tényleg, viszont én úgyérzem, hogy nem viszonozza, mert nem vagyok az esete meg nem akarja elrontani a bartságunkat, meg be kell valljam ő sem annyira az esetem, de sokszor eljátszom a gndolattal, meg szeretem, amikor mellémfekszik és egy kicsit összetudunk bújni. A félre értések végett, nem feküdem le vele egyszer sem! Ezek után igen szarul érzem magam, amikor látom, hogy a másiknak van egy normális kapcsolata. Én meg egyszerűen nem vagyok képes összehozni semmit ezen a térem, mert nem vagyok népszerű, meg olyan jóképű, meg nem nagyon vagyok party face. Nem járok sehova, mert az nem én vagyok, meg nem is esne jól. Én sokkal szívesebben megyek inkább romantikázni meg komoly zenei koncertekre. Meg a parkba sétálgatni, meg a haverokkal sütögetni, meg iszogatni. Én ez vagyok látod? Barátom szerint az baj,hogy túl közvetlen vagyok a nőkkel, meg próbálom mindet a tenyeremen hordozni és úri embernek lenni velük, és ezért megijednek tőlem. Akkor ezer bocs a világ összes nőjétől, de tőlem csak ilyet fognak kapni, mert már nem tudok megváltozni annyira, hogy bunkó legyek velük! Annyira fáj, hogy nincs senki, akihez oda lehetne bújni és meg vígasztalna. Olyan rossz, hogy csak túl akarok esni az alváson és felkelni minél hamarabb, hogy valami elvonja a figyelmemet...