Az utóbbi időben azt figyeltem meg magamon, hogy nagyon aktív lettem a korrepetálásokat és felkészítéseket illetően. Mostanában sok mindenkit (kb eddig 7 szaktársamat) készítettem fel egy tárgy vizsgájára, amit nekem kicsit jobban sikerült elsajátítanom, mint a többieknek. Na már most! Sikeresen levizsgáztak 4-5 re! Meg volt egy pár, aki azt mondta, hogy ért is belőle valamit! No, kapva a gondolaton fejembe vettem, hogy én már pedig tanár leszek, vagy így vagy úgy, de az leszek! Már csak azért is, mert elméletileg érthetően magyarázok (egyesek szerint) és ezt én is így gondolom. Meg van türelmem 28x ugyanazt elmondani (bár egyes napokon, amikor fáradt vagyok, meg depis, mert az is szoktam lenni, akkor azért látszik, hogy már unom), meg vissza kérdezek, hogy érti-é e, amit mondok nekik. Jövőhétre, még van pár delikvens, és aztán sajnos egy darabig szünetelni fog a dolog, mert véget ér a vizsgaidőszak! Azért, hogy teljes legyen a történet! Teljesen ingyen csinálom az egészet és nem nagyon várom (persze jól esik amikor) el, hogy meghálálják valamivel! Ez most biztosan, úgy tűnik, hogy kihasználnak, de én ezt engedem, és úgy fogom fel, hogy kell a gyakorlat, meg az is, hogy teljesen megbizonyosdjak efelől valamilyen úton-módon. Nem tudom miért, de ez van újabban. Mondjuk lehet, hogy ez annak a szövődménye, hogy itthom meg én vagyok az önző-bunkó, mert olyan a viselkedésem itthon, és így próbálok kijutni ebből!