Általában amikor utazom a BKV járművein mindig nyitott füllel figyelek, hátha mond valaki valami jót, vicceset. Hallottam már érdekes mondatokat. Láttam nevetséges jeleneteket. De ezidáig ismerkedni embereket még nem. Ami késik nem múlik, tudjuk így ennek is fül és szemtanúja lehettem az utóbbi bő hónapban kétszer is.

Vajon érdemes-e ismerkedni? Válasz egyértelmű igen. De hogyan? Na ez a jó kérdés. Első történetem a sziget utáni első napon történt meg velem. Reggeli edzésem után mentem munkába, és felszálltam a 86-os buszra, amin utaztak a szigetről jövő emberkék. (az elején 2-en voltak, de azért gyarapodtak). Elérkeztünk a Batyihoz és utána ahogy várható volt reggel óriási dugó várt minket. Az egyik emberke elkezdett hangosan beszélni, természetesen úgy hogy mindenki hallja. Körbe is néztem és láttam, ahogy egyesek botránkozva néznek, hogy képzeli ez az "ürge".

A 2 csávó mellett állt napszemüvegben egy üzletasszony, aki éppen zenét hallgatott. A hangoskodó úriember elkezdte a haverjának ecsetelni, hogy milyen jó kis csaj áll mellette és hát szívesen megismerkedne vele. Természetesen ezt is hangosan. Erzsébet hídnál jártunk, amikor a főszereplőnk megszólította a hölgyet. És valami ilyesmit mondott:
- épp a haverommal beszéltünk rólad bla-bla-bla.
- Nem hallottam semmit, válaszolta a hölgy. Hangosan szól a zene a fülembe. (Ez nagy hazugság volt. Mert a zenét nem hallottam, kettő a srác néha már egyenesen üvöltözött. Plusz elég rendesen volt fixírozva a hölgy a pasi által. No mindegy nem ez a lényeg.)
Csávó rákérdez, hogy elmehetnének-e együtt beülni egy italra, kávéra, teára. Mire a következő válasz érkezett:
- nem. de azért legalább megpróbáltad.
Ezt követően még dumcsizgattak egy kicsit, de nem jött össze a "találka".

Azon agyaltam min bukott meg a próbálkozás. Bátorság/Magabiztosság megvolt. Kiváncsian megkérdeztem volna a hölgyeményt, csak késésben voltam már. Így marad nekünk a képzeletünk szárnya, ami nem biztos hogy igaz, de lehet benne valami:
Úgy gondolom, hogy a hölgy nem mert igent mondani, hisz akkor mit gondoltak volna a 86-son utazók, hogy ilyen könnyen megkapható? Még talán egyesek jelzőt is tűztek volna rá. Én úgy gondolom ez volt a főhiba.

Második eset a HÉV-en történt nemrégiben. Margit hídnál felszállt egy izmos srác, majd leült. Arra lettem figyelmes, hogy húzogatja száját -ujjai segítségével- mosolyra, valakinek így jelezett. Észrevettem, hogy a sarokban ül egy lány, aki éppen beszélgetett valakivel telefonon. Ő volt a célszemély. Tímár utcánál aztán felállt és odament a lányhoz és mondta, hogy "nagyon morcos vagy" és mosolyogjon, ezt megismételte. Majd állt ott csendben, némán. Tovább az eseményeket nem láttam. De őszintén megvalljam nem lepődnék meg, ha itt is egy nemmel zárult volna a történet.

Itt is csak a bátorság/magabiztosság dicsérhető. De ez, hogy nagyon morcos vagy szöveg, ez olyan bla-bla = semmilyen. Hatásosabb lett volna, ha mondott volna egy viccet. Vagy ha "hülyét" csinál magából a HÉV-en. Előbb mosolyra görbült volna a szája a lánynak, mint így.

Ezt csak azért írtam, hogy mások lássák, hogy túl sok minden nem kell ahhoz, hogy sikeres legyen a próbálkozása az embernek. Csak egy kis önbizalom, magabiztosság és valami éppkéz láb mondat. Lehet, hogy snassz, de az elsőnél ez megvolt. Úgyhogy Hajrá! Ha nem megy a bkvn akkor szállj le, amikor leszáll a kiszemelted és szólítsd le a megállóba!