Szentendre egy külön világ, a maga szerb, dalmát, görög múltjával, hagyományaival. A legjobb HÉV-vel érkezni a városba, aztán onnan a városmagba gyalog nem sok idő eljutni.

Alig sétálunk néhány percet, bele is botlunk az első délszláv múltat idéző építménybe: a Pozsarevacska-templomba. A nevének eredetéről annyit kell tudni, hogy a pozsareváciak építették (a csiprováciak a Csiprovacskát, az opováciak az Opovacskát, a görög kereskedők a Blagovestenszkát).

Érdemes a Fő térre vezető útat megszakítani a Szamos Marcipánnál, ahol azon túl, hogy kiváló édességet ehetünk, múzeum is működik, megismerkedhetünk a cukrászat és a marcipánkészítés fortélyaival (én ugyan nem voltam sem itt, sem a szintén a városban található Dobos-múzeumban, de biztos nagyon érdekes lehet).

A Fő téren a Kalmár-kereszt áll, melyet a Szerb Kereskedő Társaság emeltetett hálából azért, mert a pestisjárvány pusztítása elkerülte a várost. Ha isteni cipós báránylevest szeretnénk enni, akkor térjünk le a Görög utcán, az ott található görög étteremben görög különlegességeket is találunk az étlapon. Az étteremtől csak néhány méter a Duna, a gátról gyönyörű a kilátás a folyóra és a városra is. De még szebb a kilátás a Fő tér fölött magasodó Templomdombról!

Ha esetleg eltévednénk a város zugaiban, ne essünk kétségbe, inkább élvezzük a délszláv-, vagy akár mediterránnak is mondható hangulatot, képzeljük el, hogy valahol Dalmáciában vagyunk! Ne tévesszen meg minket, hogy Budapest határától 10 km-re vagyunk, bolyongjunk az utcák, lépcsők közt, fedezzük fel a várost! A HÉV-állomás felé egy utolsó emlékként üljünk be az Adria kávézóba a patak mellett, ahol ne lepődjünk meg, hogy magyarul nincs is kiírva, melyik a női, és melyik a férfi mosdó…

A közlekedés-, főleg a villammosmániásoknak kötelező program a közlekedési múzeum a HÉV-állomás mellett!!!