A mai nap.. Délelőtt mentem dokihoz. Féltem kicsit, de amit útközben megtudtam, az teljesen ledöbbentett.

Beszélgettem egy ismerőssel. Csak egy részletet írok le belőle:

Én: "Igen, ismerem őket."

Ő: "Az egyiket már csak ismerted."

Lesápadok, hirtelen meg sem tudok szólalni, de egy csomó kérdés van a fejemben, amikből csak egyet tudok kinyögni:

"De mi történt?" Elmondja nagyvonalakban. És hogy már tavaly tavasszal történt. És én nem is tudtam róla..?

Még most is le vagyok döbbenve. Fiatal volt még, előtte állt az élet. Nem akarom elhinni..

Ilyenkor gondolkozom el azon, hogy mennyire jó, hogy családtagjaink, barátaink, ismerőseink még velünk vannak.

Minden találkozást, beszélgetést meg kell becsülnünk, mert sosem tudhatjuk, melyik az utolsó.

Utána mentem vásárolni, hátha egy kicsit el tudom terelni a figyelmemet a témáról. 10 kilós hátizsákkal tértem haza,

no meg a kezemben hoztam 4kg mosóport. Nagypapám megdicsért, hogy milyen rendes vagyok stb. Mondom igen, ezért

megjutalmaztam magam egy kék multival. Rámondja, hogy rendben, majd egy kis gondolkodás után azt mondja:

"De ne dohányozz!" Amúgy már egy ideje leszoktam, de most megint rámjött.. Ezért mentem bibliatanulmányozásra.

Azon kívül megvagyok, a suli nem könnyű, de nem is rossz. Még mindig.

De a legjobb: egyre boldogabb vagyok az én kicsi párommal, lassan 8 hónapja  <3