Az előző pár napban átgondoltam az életemet. Ebben sokat segített a családom (negatív irány), meg a barátok (kaptam hideget-meleget...). Sokak szerint depressziós voltam, én is egy kicsit úgy gondolom...
Persze benne van a suli is, de sokszor reá kentem az egészet... pedig nem csak az a baj... nah, lényeg a lényeg, érzelmileg eléggé összekavarodtam, keveset nevettem, sokat sírtam, a gyomrom meg úgy fájt, hogy aludni is alig tudtam :S
Tudom, velem van a hiba, de attól még lehetne hagyni élni. Nah, rájöttem mi a nagy baj: magamba fojtottam mindent, és ez úgy derült ki, hogy tegnap a szomszédomnál őrjöngtem egy jót... utána sokkal vidámabb, felszabadultabb, kiegyensúlyozottabb lettem  így persze a problémákat is könnyen kezeltem.
Azt még nem érzem, hogy én lennék a legboldogabb, de sokkal jobb a helyzet, mint volt (szerencsére). A sulit is túl lehet élni, csak jó módszer kell hozzá
Úgyhogy tényleg bocsánatot kérek itt is mindenkitől, akivel egy kicsit is bunkó voltam, sokszor nem volt szándékos...
Lassacskán Wikke* tényleg perpetuum vigyori lesz  mert vannak, akik gondoskodnak róla  ♥♥♥
jah és bocs h kiírtam magamból /a történet 20%-át csak.../, de jólesett