Nosztalgiajárat: piros hetes

Csúnya vörösbarna őszi hétköznap volt. Már népes tömeg gyűlt egybe a hetes körtéri megállójánál. Dugó volt, és a Belvárosba igyekvő emberek türelme rohamosan fogyott. Már hosszú percek óta látták a közeledő piros hetest, amely azonban csak lépésben tudott haladni. Örökkévalóságnak tűnt a várakozás.

Szemmel láthatólag mindenki rohant. Két középkorú, ízléstelenül kipirosított nőszemély fennhangon vitatta meg az egész várost átfogó építkezéseket, melyek teljességgel megbénítják a forgalmat. Végtére is mindenkinek meg kell tudnia, hogy Kovácsné és Szabóné mit gondol Budapest, illetve a BKV Rt. vezetéséről!

Valamivel hátrébb egy vörös orrú férfi egyensúlyozott kezében üres sörösüvegektől zörgő nylonszatyorral. Jellegzetes, semmiféle parfümre nem emlékeztető illatának köszönhetően a nagy tömeg ellenére is feltűnő, néptelen holdudvar vette körül.

A megállót jelző táblának támaszkodva nyolcéves-forma vak kislány állt. Orrán fekete szemüveg, kezében fehér bot, arcán rózsaszín nyugalom.

A busz egyre közelebb ért. Kovácsné és Szabóné témát váltott. Most a dülöngélő férfi került figyelmük középpontjába. Megvetéssel, közönyösen, nem kevés elégtétellel vizslatták tusakodását a gravitáció erőivel szemben. Bármiképp is, nekik csak jó, ha nem tud fölszállni a piros hetesre, és nem tudja maga után vonszolni orrfacsaró bűzét.

Aztán befutott a busz. Fékezett, nyíltak az ajtók. Kovácsné és Szabóné egymással versengve nyomult az első ajtó felé. A részeg elesett (egy gonddal kevesebb, gondolta Szabóné), Kovácsné pedig fél lábbal már szinte a tömött busz alsó lépcsőjén érezte magát a leszállásban megakadályozott utasok morgolódásának kereszttüzében, amikor hátulról, alig érezhetően valami megérintette a kabátujját. Hátranézett. A vak kislány volt az. Kovácsné egy pillanatra elfeledkezett nehezen megszerzett helyéről (pedig a Keletiig, ahova igyekszik, még beljebb is verekedhette volna magát), és visszalépett a betonra.

– Néni kérem, tessék mondani, ez a hetes? – kérdezte a kislány.

– Igen – válaszolta Kovácsné. Közben hárman elébe vágtak, köztük Szabóné is. Mi több, a részeg is talpra állt, és a hátsó ajtó felé botorkált.

– És tessék mondani, piros vagy fekete?