17 óra után valamikor, csörr Susira a pomázi HÉV állomásról, hogy készüljön, indulok, induljon Ő is (Nyugatinál leledzett éppen) a Margit-hídhoz, ott találkozunk. Oké.
Ülök a HÉV-en, majd Kaszásdülő és Filatorigát között a kocsi másik végében - addig még ellátok - feláll egy srác (magas vékony/sportos testalkat, fehér póló, khaki vagy zöld vagy szürke színű hosszúujjú póló (?), ez utóbbi a nyakába borítva, világosbarna haj, kisszakáll), leszállni készül, ránézek, nézem. Rámnéz, beleszerelmesedem. Ránézek, kész vagyok. Rámnéz, kicsit meghalok. Eszembe jut, hogy nekem most a Margit-híd a cél, nem tarthatok Vele, nem hívhatom meg egy italra sem, ettől kissé kiborulok.
Filatorigát, ajtó nyílik, srác leszáll, én maradok. HÉV elindul, Ő kint, én bent, összenézünk még utoljára mégegyszer, én kicsit megint meghalok.
Nemúgyvanaz, Árpád-hídnál ledobom magamat a járatról, miközben kapkodom lábaimat a visszafelé tartó menethez csörr Susinak: majd bent a Szigeten találkozunk, most nem érek rá! :)
Be a Szigetre, radar bekapcs' (fehér póló... fehér póló... "keresd a fehér nyúl helyett a fehér pólót"), a látogatók 70%-ának leírása szinte megyezeik keresett fiatalúréval, semmi gond, ma sem esünk pánikba, 1 000 ember közül is felismerném, persze csak ha szerepel abban az 1 000-ben egyáltalán.
Tűt a szénakazalban is egyszerűbb, mint fitalaurat a Szigeten. Nagy és sikertelen kör után irány Susiért a bejárathoz, fogadás azzal, hogy ugyanmár menjünk már sétálni egy jókorát! Susi értetlen, Brains az eredeti célja, így ott ragad. Hát jó. Nagy kör után csatlakozás egymáshoz, igyunk egy gin-tonicot, mert most konkrétan ránk fér. Még ekkor sem vagyok hajlandó felhagyni a kereséssel. Párbeszéd:
Susi: - Ő az?
Pidi: - Nem!
Susi: - Talán Ő?
Pidi: - Nem!!
Susi: - Nem lehetséges, hogy Ő?
Pidi: - Neeem!
És így tovább... Este 9 körül Susi besokkkal, közli, hogy akkor Ő most leül a sétáló utca közepére, felejtsem el, de még mielőtt megszünne számomra létezni vigyek Neki valami étket.
Megeszünk hát 1-1 hot-drogot, majd irány koffeinért. Moccacino, szeretem. Kezdem feladni a fehér póló gazdájának felkutatását, mert már a fehér pólót nagy valószínűséggel valamiféle meleg pulóver válthatta fel. Remek.
Kis baleset, lábam beszorul két léc közé (meg fog maradni a nyoma, akkor hirtelen azt hittem, hogy el is tört) valamely' (már nem emlékszem hol jártunk..) standon, moccacino egyharmada kárba, második harmada Susi cipőjére távozik. (Ez ma nem az Ő napja, hiába... ) Kinevet, morcos leszek. Jelzem Neki cipője sorsát, kinevetem, morcos lesz. IMÁDOM a nőt! x)
Az idő megint elszáll, ám a fehér póló és annak bájos gazdája azóta is fejemben motoszkál.