Irodalmár-hangulatban vagyok.
(Mivel először egyben próbáltam és olyan hosszú lett, hogy nem láttam volna az esetleges hozzászóásokat,)
Több blogbejegyzésre bontva megmutatom Nektek néhány rééééges-réééégi irományomat, amiket nagyon szeretek. Remélem, kedvetekre valók lesznek.

Elsőként az ars poeticám :)
2003-ban írtam, akkor, mikor bekerültem a gimnáziumba, és szembetalálkoztam a "MENŐ" népekkel, akiket nem érdekelt, milyen gazdag vagyok belül, míg kívül nem volt nyoma. Akik egyenlőnek tartották a komorságot a felnőttességgel. Akiknek infantilis dolog volt az öröm. Akik nem ismerték az iróniát csak a gúnyt. Kétségbe estem és dühös lettem. Felháborodtam. Így folyt ki kezeimből egy lendülettel ez a kis szösszenet:

A Mosoly

15 éves leszek én
amatőr e költemény
Béna-
véna
Költeni nem nagyon tudok,
de azért ügyes vagyok,
sőt! Kész lángelme!
Hisz’ ki veszi a bátorságot,
hogy írjon ennyi badarságot
s a régi zsenik hírét csorbítsa?!
Talán Ön a haját tépve, ordítva
olvassa művem, mely fordítva
értelmesebb, mint rendesen.
Azért megjegyzem csendesen,
hogy ez nem akármi,
amit megérthet bárki.
Egy remekmű, mi csak úgy ragyog.
Azt mondják, egoista vagyok?!
Tudják meg, hogy tévednek!
Elnézést csak térdenállva kérhetnek,
hisz’ hibátlanból tökéletes lettem,
s ennek terhét mind vállamra vettem,
megmentve az embereket a kórtól, a nyomortól,
mi megfosztja őket az összes széptől-jótól.
Így van, a MOSOLYról beszélek,
mit még jópárszor látni remélek.
Kedves Olvasó, miért ilyen értetlen?
Lehetséges, hogy talán éretlen
az ilyen egyszerű szóhoz,
melyet a boldogság hoz…?
Vagy tán túl sokat gondolkodik?
Ostoba! Így csak roncsolódik!
Nehéz lenne egy kicsit is nevetni?!
Próbálja meg a gátlást levetni
s a feledés mélyébe temetni!
Úgy ni… Ugye könnyebb? Érzi a fényt,
mely élteti az összes olyan lényt,
ki boldognak született?
… Jó rég lehetett,
mikor Ön utoljára nevetett…
Mosolyra hát, elvtársak!
Manapság azok a bátrak,
kik felvállalják lelküket,
mi megcsonkítva integet
egy közkedvelt szerepben,
mit nem is róla írtak.
Nem csoda, hogy nem bírtak
ennyi színjáték után
mosolyogni, csak sután.
Szánalmas…
Ezt nézni is fájdalmas.
Legyünk már picit bolondok
s hagyjuk el a porondot!
… Nem értem: Mi ilyen nehéz?
Miért baj, ha más őrültnek néz?!
Rájön majd a butaságra,
és ha csak utoljára
is, de mosolyogni fog.

Itt a vég, zárom sorom,
de még eme üzenetet hagyom:
Vidd tovább a hírt,
hogy felfedtem a gyógyírt
a mai népbetegségre,
mely az öregedésre
is enyhülést hoz.
… s még fájdalmat sem okoz!