..és egy-két merengős, elmélkedős, szomorkás:

Pillanat-út (2006 ...vagy '05?)

Távolodom. Egy vonaton ülök.
Butaságokra gondolok.
Szeretet, vonzalom, ragaszkodás…
Mindennek könny-színe van…
Minden könny-ízű…
Mert minden, ami most bennem él,
könnycsepp formájában gördül ki,
szalad végig arcomon
s tér vissza számon át
az örök körforgásba.
Játszom a gondolattal…
Megnyugszom.

Én így élem a MOST-ot.

Nélküled (2005)

Üres, hideg falak vesznek körül.
Az ablakom nyitva,
csípős levegő szaladgál
szobámban.

Viszi magával
az éjjeleim -
az órákat, miket
Veled töltöttem.
Kong az űr
a számban:
keresi a szót.
Magatehetetlen.

A szél meglop,
az Idő segít neki.
Én nem tehetek semmit.
Csak nézem
s megélem…
Te majd elhozod a Tavaszt.

Hangtalanul (2009. szeptember - ez az utolsó ezidáig)

Rám szállt a bölcs este…
Érzem, most mindent tudok;
Érzem, most Benned vagyok;
Érzem, most nyomot hagyok.

Érzem, a gyomromnál lélek melegszik
S csiklandoz, mint mikor szerelem fűt.
De most Téged szeretlek, drága Bölcs Én,
csak ölellek belül, míg lángunk kihűl.

...és szerelem, szerelem, édes-bús emlékek. Mikor szent a hit, hogy örökkön-örökké. Aztán sírás-rívás, "nem, én mással sosem", aztán azért csak-csak jön egy új szívtipró. Most és mindörökké, majd "nagyot koppan akkor, azután elhallgat". De valahogy mindig egyre okosabban. Ez az, amiért minden egyes embernek és emléknek hálát kell adnom, nélkülük nem lennék olyan, amilyen most vagyok. Nélkülük most buknék meg ott, mint ahol évekkel azelőtt. Nélkülük nem tudnám még, hogy mindezekért hálát adhatok :)

...és anyaság, gyermekek, a világ megmentői. Szent, áldott állapot. A nők kiváltsága. Amiért megéri minden hónapban elhalni. Akikre érdemes fél életet várni, hogy aztán egy fél élet múlva el is engedhessük.

...és barátság, csalódás, düh. Tehetetlenség.

...és humor, bolondozás, könnyedség!

Olyan sokrétű érzések, és a magyar nyelv elképesztően fantasztikusan gazdag! Mindenre van szavunk, minden árnyalható, oly sokféleképp írható -és mégis milyen nehéz... Ez az, ami nagyon hiányzik. Ez az, amit csak várok, hogy visszataláljon hozzám. Ott a füzet és a toll az ágyam mellett, tegnap a tollat fogva aludtam el.

Hol van a múzsám? Nagyon várom "haza" :)

_{Nem akarom minden versemet és novellámat bekontrollcékontrollvézni egy (illetve két) blogbejegyzés alatt, hiszen hosszú évek és teljesen eltérő erők hozták létre, de mindre büszke vagyok. Ha szeretnéd, mutatok majd még, de csapból-is-folyatva nem akarom kiteregetni mindet... ahhoz túl drágák számomra.}