Megpályáztunk a Kedvessel egy hétvégi kiruccanást február végére. Megnyertük a támogatást.

Február 19-én, pénteken ugrottam fejest az internetes hirdetések közé kulcsosházat vadászva, szörföltem, barangoltam, telefonáltam.
Elérhető, korrekt árért cserébe egy -általában csoportokat fogadó- barátságos vendégházat kaptunk, csak mi ketten. Kinyitották, kiadták, befűtötték a kedvünkért -egyetlenegy napra.

21-én, vasárnap délelőtt megvettük a túléléshez fontos elemózsiánkat és innivalónkat, némi reggelinekvalót, majd a vonatjegyet mint olyan (ennek a "mint olyan"-nak szinte soha nincs értelme, felettébb mókás), és felszálltunk a hiperszuper, éppenhogy sínen járó és nem föld felett lebegő vonatunkra.
..Illetve felszálltunk VOLNA, ha nem lett volna rá kiírva, hogy nem lehet rá felszállni. De azért -biztos, ami biztos- bent állt a helyén indulás előtt fél órával, az ajtók nyitódtak, csak épp fel ne szálljon senki, tessék csak kint várakozni a friss levegőn.
És az égiek a tanúk, derekasan próbáltuk kivárni a pillanatot, mikor a digitális felirat megengedi nekünk, földi halandóknak, hogy betegyük lábainkat a szent területre, de már elfogyott a kefírünk, elmajszoltuk a fél zsömlénket hozzá, és nem volt már melegünk se. Úgyhogy szembeszegültünk a tiltással.

A nap csodálatosan szívmelengetően sütött! Imádtam, szinte éreztem, ahogy barnulok, meg is kérdeztem a Kedvest, persze felnevetett, de szegény biztos nem tudja, hogy beépített napelemem van. Na, majd ha nem tud lecsapni, mert bepörgök a napsütéstől :)

Vácon kellett átszállnunk a zsírkígyó futurisztikus vonatűrrepülőgépről a...
És itt megláttuk a következő járművünket. Hát nagyon vicces volt a váltás! A "Bzmot".Issstenem, de jót derültünk rajta! Olyan volt, mint egy nagy játékvonat. A végében békésen aludt egy bácsi, az üléseknél a(z egyébként is zsebkendő méretű) kisasztal letörve-leszakadva, ...egy új élmény.

Nos, aztán sajnos ennek is vége lett,
 szerencsésen megérkeztünk Berkenyére.

Berkenye egy nagyon csendes, békés, kedves kis ... és itt most én meg nem mondom, hogy település vagy város vagy falu vagy község :) Persze utánanézhetnék, de hozzám tartozik, hogy gyakran azt sem tudom, hol vagyok.

De mindez kit érdekel, ha egyszer tudod, hogy ahol vagy, az egy jóóóó hely, szeretnivaló, bájos. Ilyen a szomszédság:

Megpróbáltunk elsétálni Nógrádra, de a hó vagy olvadt, vagy még fagyott volt, csúsztunk-másztunk a jégen és a sárban, közben mikor fáradjon el egy cipő, ha nem ilyenkor, beázás, elfogy az út, káosz, pánik, vérszomjas farkasok -majd visszakanyarodás a valóságba, ami ott ért véget, hogy valóban elfogyott az út MINT OLYAN, csakazértis.

Rákényszerültünk a pihenésre. Egy egész napot pihenéssel töltöttünk, no és persze ami még fontos, hogy együtt és egymássalpihenéssel. Ültünk az erdőtől pár méterre egy padon, jobban mondva ültem, M elfeküdt a padon, az ölembe hajtotta a fejét, és csak hallgattuk a csöndet. Mert itt hallható a csend. Tiszta a levegő. Béke van.

Beszélgettünk. Nevettünk. Sétáltunk. Teáztunk. Ezek annyira egyszerű dolgok, és mégis, annyira tudnának hiányozni, ha nem lennének! Berkenye annyira elérhető távolságban van és mégis elmentünk együtt valahová! Nem Malibura mentünk koktélozni, hanem Berkenyére kikapcsolódni. Nem két hétre mentünk all inclusive ellátással, hanem egyetlenegy napra, melegszendvicskrémmel és néhány zsömlével. Repülőgép helyett Bzmottal döcögtünk.
S én mégis tele vagyok emlékkel, ennek a kis kiruccanásnak köszönhetően. Pedig ez csak egyetlenegy nap a sok közül, amit együtt töltünk.

Ajánlom mindenkinek Berkenyét és a Berkenye Vendégházat. Ajánlom a sétát és a beszélgetést. A békét.
Nem nagy erőfeszítés, de hatalmas "energiabevétel".  Néha ki lehet próbálni :)