Játszóházban dolgozom, sok gyerek vesz körül. Imádom őket. Ők a világ csodái és tanítói.
Még mielőtt a Nagy Felnőttek emberként kezelnék őket, már megvan az egyéniségük, már vannak elméleteik és elveik.
Végignézem, ahogy a kis emberkölykök nevetve hülyét csinálnak a felnőttekből. Szem- és fültanúja vagyok az Oscar-díjat érdemlő jeleneteknek, nálunk mindennapos esemény néhány "hatalmas tragédia" és jópár egymásra találás.
Láthatom, milyen félelmetesen intelligens némely kispajtásom.
És azok a dumák... Odavagyok értük. Ahogy elő tudják adni a kis sztorijaikat, ahogy rákérdeznek valamire, ahogy a legtisztább őszinteséggel érdeklődnek vagy magyaráznak...
Némelyik az első pillanattól kezdve úgy kezel, mint egy családtagot, másokat viszont véres verítékkel meg kell hódítani. A törékenyeknek nehezebb elnyerni a bizalmát, de ha sikerül, az nagy öröm és ajándék. Legtöbbükkel viszont akadálymentesen el lehet beszélgetni bármilyen komoly vagy komolytalan témáról, egy perc alatt. Ha megkérdezed tőlük, "Hova mész?", nem az az első dolguk, hogy megállnak, végigmérnek, és visszaröfögnek, hogy "miközödhozzá aztsetudomkivagy", hanem kapásból válaszolnak, sőt talán még azt is hozzáfűzik, hogy miért és hogy mit fognak ott csinálni, akár még téged is elhívnak, hogy menj velük.
..És a humoruk! A nyelvújító szószerkezetek, sajátos elnevezések és becenevek, a legjobb minőségben. Dalszöveg-improvizációk, fantáziamesék, felvillanó kifejezések, amiket a környezetükből tanultak. Láthatóan utánzott gesztusok és hangsúlyok, grimaszok és szokások.
Jó a memóriájuk - jobb is, mint gondolnád, és mikor legyintesz, hogy "ah, ki emlékszik már arra", hát ők, kérlek, ők kristálytisztán emlékeznek rá.
De elnézik neked, hogy te nem. Túllátnak azon, hogy itélkezős, általánosítós, lekezelő felnőtt vagy.
Ők nem tehetnek arról, hogy később születtek, mint te, és nem a te érdemed, hogy előbb születtél meg, mint ők. Nagyobb a tested, na és?
Rengeteget tanulok tőlük. Tisztelem őket, és megpróbálom egyenrangú félként kezelni mindegyik kis pajtásom. Meg is van az eredménye, rengetegen szeretnek viszont az én szeretetemért cserébe.
Nagyon remélem, hogy ezeket fogom tudni hasznosítani akkor is, mikor eljön az idő, hogy anyukává váljak. Nekem ez hőn áhított eszményképem, ideálom: jó anyának lenni. Játszóházasnéniként, CsibészKrampuszként, Méhecskenéniként, Nagynéniként és Keresztanyaként mindenesetre már szeretnek :)
