Az előző bejegyzésemben ***-gal jelöltem, hogy azt a témát kiegészíteném, mert külön bejegyzést érdemel.

Abba kezdtem bele, hogy itt is Nagymosoly a nevem, hogy minden képen fülig ér a szám, és hogy lelkendező, majdhogynem hallhatóan csipogó mondatokkal kommunikálok, a kis híján elmaradhatatlan szmájlifésszel a sorok végén :) ( <== nnna, erről beszélek)

Igen ám, de miért....

Azért, kisbarátom, mert szeretem az életet, nagyon szeretem, és nem csak általánosságban értve, sőt, mit tudhatok én az életről általánosságban, máséról pláne - szeretem az életem. És azt biz' én irányítom, én alakítom, én moderálom.

Itt, az interneten, én azt szeretném megmutatni, hogy én mivel teszem jobbá a világot, és az pontosan ez: a mosolyom, a derűlátásom, a (magamra is kiterjedő) humorom, az életszeretetem, a csillogó szemeim, az őszinteségem, a szeretetem...  Hogy ha valaki nem tudná eldönteni, hogy az élet az egy nagy rakás szenvedés vagy egy jó dolog, akkor kicsit megtaszítsam az öröm felé. Mert erős túlsúlyt érzek a túloldalon.

Biztosan személyiség- vagy jellemfüggő is, hogy ki hogy néz a világra. Biztosan vannak, akiknek szörnyű tapasztalatok gerjesztettek olyan vágyat, hogy taszítsa magától az életet. És az ég óvjon attól, hogy most azt hidd, bárki felett is ítélkezni akarok, és kérlek, ne is hidd, hogy bármikor is ezt sugallom a soraimmal. Félreérthető a net, de külön kérlek, ne tedd.
Az én világom derűje nem lenne ilyen hangsúlyos, ha nem volna ellenpólus. Az élet mindig egyenlíti a számlát.

Nekem az az elméletem, hogy saját magamnak teszek keresztbe minden egyes negatív gondolatommal, ezért inkább legalább szórakoztatom magam. 14 évesen írtam egy verset is erről a témáról, mikor meguntam, hogy hátrányosnak titulálták ezt a jelenlétet.
Néha persze nagyon jól esik szenvedni. Művészet-szinten tudok az önsajnálatomban hemperegni és locsolni magam a saját nyálammal, várva, hogy még meg is tapsoljanak a jelenetemért, de ha letelik az az idő, utána minek? ...mindenesetre addig abban is van öröm. Mert van, Isten bizon, hogy van. Főleg utána! Röhögni az egészen, atyaég, milyen röhejes, nevetséges. A moziban olyan sokszor nevetünk, amikor más sír :)

És az öröm, a boldogság, a mosoly - ezek mind gerjeszthető dolgok!
Legkönnyebb módja a hála.
Én tele vagyok hálával. A saját naplómban külön témában soroltam, hogy mikért vagyok nagyon hálás, és ez a lista csak nőtt.
Annyi mindent kaptam és annyi mindenért tehetem -és teszem is össze- a kezem, hogy KÖSZÖNÖM, nagyon szépen KÖSZÖNÖM... És pillanatokon belül megérkezik az érzés.
Érzem a szerelmet - igen, mert csak ehhez tudom hasonlítani, mikor csiklandoz a gyomromnál és ver a szívem és úgy érzem, emelkedem felfelé és csak egy nagyonföldireális gondolattal tudom visszahúzni magam.

..Igen, azt hiszem, most is ideje visszacsücsülnöm a székemre.