Vannak napok, amikor Nagymosolynak is sírni van kedve. A mai egy ilyen volt.

Egy éve olvastam el Csernus Imre Doktor Úr könyveit és igazán nagy hatást gyakoroltak rám, úgy ledöngöltek, hogy megerősödtem. Megtanultam, mi az a tartás és a büszkeség. Átalakítottam az addigi elvrendszerem és látásmódom és hozzállásom. Egyre jobban haladtam, aztán nem oly rég azt a tanítást kaptam, hogy fogadjak el mindent úgy, ahogy van. Alkalmazkodjak. Ne okoskodjak, ne okítsak ki valakit, még akkor se, ha tapasztalatlanabb, mint én. Ne mondjam meg senkinek, mit csináljon és mit ne csináljon. Csak semmi elvárás. Teljes elfogadás.
Eléggé ambivalens. Mindenesetre nekifogtam, hogy megnézzem, ez milyen.

Hát piszkosul nehéz.

Néha kétségbeesem, hogy ez nekem nem megy. Feltör a büszkeség belőlem, ordít az önérzetem, lázad az utóbbi idők munkája. Ilyenkor kibillenek. Pedig a lelkem tiszta, mert nagyon igyekszem. Akarom. Bármit megteszek, csak haladjak tovább. Fejlődni akarok. Emberileg nagyra nőni. Bölcs lenni. Tapasztalni.

Van, amikor az borít meg, hogy magaménak érzem az elfogadást és sikeresen alkalmazom - egyedül a másikkal szemben. Cserébe azt érzem, vizsgákon kell megfelelnem, próbákat kell kiállnom, teszteket kell helyesen megoldanom. Valószínűleg hasonlóan érezhettek azok, akiket én egy készre megírt listával fogadtam a "kvalifikációra". Vagy ha nem is ezt érezték, ez volt a fogadtatás. Mert bizonyosan én is csináltam ilyet..

.. és most itt jöhetne az önbecsmérlés és az önostorozás, hogy micsoda dolog a legalapvető hozzállásban elbukni - de nem bukok el. Megbotlok néha, de nem bukok el. Mások elfogadása a magunkénál kezdődik. Meg fogom tanulni szeretni a saját gyengeségeimet is, meg fogom tudni bocsátani a saját gyarlóságaimat is, mert igen, még vannak, és éppen úgy vannak kilengéseim, mint ahogy a másik embernek. Ez pedig éppen ugyanúgy szerethető és elfogadható.

Hála az égnek megadatott egy lehetőség, hogy könnyen tudok sírni. Ilyenkor ténylegesen érzem, ahogy a feszültség vízzel higítva kioldódik belőlem. Ezt már egészen rég felismertem, igyekszem hangot is adni ennek, hogy én ilyen vagyok, senki ne vegye érzelmi zsarolásnak, nekem ez jó, utána megnyugszom. (lásd a merengő verseim között...)

És lám, néhány órával később átlátom az ok és okozat kapcsolatát. "Érzem a csendet a szívemben végre".
Nos, ezért hasznos néha egy egészségügyi hisztéria. Ajánlom a bátraknak, lehetőleg egyedüllétre időzítve :)