Nagy levegőt vettem, és kimondtam: Csináljuk. Ami most következik, csak erős idegzetú 18 éven felülieknek ajánlott, bár inkább nekik sem.

Vannak, akik szerint ez menekülés. Pedig van egy pont, amelyen túl nem érdemes harcolni, nincs értelme. Inkább akkor állok fel az asztaltól, ameddig szabad akaratomból tehetem, akkor, amikor jónak látom, és nem más állít fel.

Nem könnyen hozok meg ilyen döntéseket. Viszont ha egyszer meghoztam, és túl vagyok rajta, akkor már nem szoktam visszanézni. Nem látom értelmét, mert csak visszatartana, hogyha azon lamentálnék, mi lett volna, ha nem lépek. Erre pedig semmi szükség.

Szerintem.