Tegnap vagy fél órán keresztül jó kedvem volt. Nem az igazi, de a körülményekhez képest. Végülis sütött a nap, csináltam a dolgomat, és túl is éltem a délelőttöt. Ilyen régóta nem fordult velem elő, de talán összefügg a napütéssel. Na, nem a délelőtti órák túlélésére célzok, ezzel csak a veszélyes helyen való munkavégzés sikerességére gondoltam. Ott az ember csak egyszer hibázik, ezért nagyn észnél van, mindig. A mondat másik fele a lényeges.

Hülyeségeket írkálok, igen. Ami eszembejut. Nem azért írom, hogy ezt bárki elolvassa. Azt mondják, hogy segíthet, ha az ember leírja, mire gondol. Hátha van benne igazság...