Furcsa fintora volt a sorsnak, hogy pont a huszonötödik születésnapomon ért az a kegy, hogy utoljára láthattam a félbuggyant főnökömet. Csak az aláírásáért mentem, aztán pápá. Mindenesetre ahogy hallom, azóta már más is távozott, illetve van, aki készül. Nem hiszem el, hogy ez nem tünik fel senkinek, de innentől kezdve már nem az én dolgom. Egyszerűen már nem tartozik rám.

Rajzolgatok. Erősen határidős munka, és a súlya sajnos túlmutat az egyszerű rajzolgatáson, mert sok ember munkája múlik rajta. Csak ne az utolsó utáni pillanatban kaptam volna meg az alapanyagot. Tőlem felesleges csodát várni, mert nem tudok csodát tenni.

A szerda elég vacakul sikerült. Pontosan olyan nap volt, amelyre azt szoktam mondani, hogy kár volt reggel kikelni az ágyból. Az utazással még semmi gond nem volt, leszámítva, hogy Pesten volt dolgom. Nem volt nálam ebédpénz (sem ebéd...), gondoltam, veszek ki az állomásnál jól bevált automatából. Aki mintha megérezte volna a közeledésemet, ugyanis elromlott. Befordultam a Zirodába, és látom, a kollégák már fogjulejtették új munkatársunkat, aki egy igen dizájnos mintázatú százlábú volt. Van is közös fotónk :D Csak épp abban a dobozban talláltam elejtve, amelyikből a kolléganőm enni szokott. Na de fiúúúúk... Meg akarták neki mutatni, amikor visszaér délután, de ez a dolog egy sajnálatos baleset folytán elúszott. Ugyanis amikor a takarító néni bejött takarítani, keletkezett egy jó kis kereszthuzat. Az ablakot ugyanis addig nyitvatartottuk, hadd jöjjön be egy kis meleg, mert fáztunk bent az épületben (hiába, no üvegfal, no klíma, semmi technika, ami elromolhat, csak egy évszázados épület alsó szintje.) A huzat pedig lelökte a dobozt, és mire ezt észrevettem, a mi kis barátunk odébbállt. Nekiálltam keresni, de szerintem Bendegúz (mivel ezt a nevet mondta bemutatkozáskor) addigra árkon-bokron túl volt. Az edény kiöblítéséről nincs információm.

És aznap dolgozni se tudtunk...

Lepókhálózták a Keletit. Az egyik vonatot kedvenc kollégám miatt késtem le, aki szájmenést kapott, a másik meg már nem is jött. Pedig vettem rá pótjegyet. Amit aztán vissza is vittem a pénztárba öt perc múlva. Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem tudtam abba, ahol vettem. Megnéztem volna a énztáros arcát, mivel a jegy kiadásakor meglehetősen udvariatlan volt.

 Az árából inkább vettem csokit.