Ma történt velem egy szomorú és egy jó dolog. A szomorú az, hogy elhagytam a sapkámat. Busszal jöttem fel Pestre, a 800-as busszal. Nem tudom hova tűnhetett, mert amint észrevettem hiányát, fordultam is vissza. Ott volt még a busz és a sofőr felengedett a buszra, de nem találtam. Pedig biztos vagyok benne, hogy ott hagytam el. Kár érte, olyan jó sapka volt.

A jó dolog azért történhetett meg, mert elhagytam a sapkám. És azért, mert visszamentem a buszhoz, és csak utána a metróhoz. A Corvin negyednél felfele mozgólépcsőzve észrevettem előttem egy fiút. Igazából a mellénye tűnt fel. Egy vitorlázórepülős mellény volt rajta, hogy "gliding", meg "pilots" és ilyenek, és egy hímzett vitorlázórepülő. :) Ez azért tűnt fel, mert a témavezetőm is vitorlázik. Annyira megörültem, hogy ilyet látok! Meg akartam szólítani, megkérdezni tőle, szokott-e repülni, és ha igen, ismeri-e a témavezetőmet. Egy villamossal mentünk a Petőfi hídig, de mire összeszedtem volna a bátorságot, hogy megszólítsam, elvesztettem szem elől. És az is akadályozott, hogy zenét hallgatott. De ilyen közel még talán nem jártam ahhoz, hogy az utcán megszólítsak egy vadidegen fiút, méghozzá úgy, hogy tudnék vele miről beszélni.

Szóval ez történt. Gondoltam megosztom. Még annyit elmondanék, hogy a sapkám kötött, eredetileg talán fehér színe lehetett. Azért örülnék, ha megkerülne. :)