Íme Wikke története:

Az egész úgy kezdődött, hogy 2008 júliusában megláttam az 1-es villamoson egy srácot, aki a tömegben észrevette, hogy nem tudok kapaszkodni, így átadta nekem a kapaszkodóját. Én nagyon bátortalan voltam, így zenét hallgatva utaztam tovább.

Viszont állandóan ő járt a fejemben, meg akartam találni. Kiírtam az egyik közösségi oldal üzenőfalára, hpgy keresek egy srácot a villamosról, meg hogy ez így nehéz lesz, blablabla. Egyik ismerősöm küldött egy üzenetet, hogy próbáljam meg a veledutaztam.hu-n. Ott kiírtam üzenetemet, bár nem sok reményt fűztem hozzá, hogy ráakad a srác. 10 nappal később kaptam egy levelet Bodnardanitól. Egyértelműen kiderült, hogy nem ő a keresett személy, viszont ismerkedni akart, ez is lejött. Én válaszoltam neki, de utána szomorúan tapasztaltam, hogy levélváltásunk ezzel véget ért. Kerestem őt közösségi oldalakon, meg is találtam, de nem gondoltam, hogy ismerősnek kéne jelölnöm.

A nyár még sokmindent tartogatott, különböző srácok „kerültek a szemem elé”, de egyikkel sem lett semmi…
Viszont az 1-es villamosról mindig eszembe jutott Dani, úgyhogy novemberben próba-szerencse alapon útitársnak jelöltem, vissza is igazolt. Utána a közösségi oldalon is megpróbáltam, gondoltam, nincs veszteni valóm. Elkezdtünk levelezni, majd bő egy hét után, egy vasárnap estén találkoztunk.
Először úgy éreztem, kicsit gyors a tempó, de nem bántam; már aznap este egy párként mentünk hazafelé a metrón. Ez 2008. november 30-án történt. Azóta is együtt vagyunk, és nagyon szeretjük egymást.

Wikke & Bodnardani :)

Nekik már sikerült. Neked miért ne lehetne hasonló szerencséd? És mi van, ha valaki épp Téged keres? Ne szalassz egy lehetőséget sem, regisztrálj a Veledutaztam oldalra és osztd meg velünk és mindenkivel élményeidet, tapasztalataidat! És, ami a legfontosabb: ismerkedj!

Tetszett a történet? Olvasd el Krapiét is, most kaptuk a levelet tőle! Kattints ide!