Bukarest gyönyörű.  Feltéve, hogy az odalátogató el tud vonatkoztatni a negatív dolgoktól. Az építészetre fogékonyak rengeteg érdekes és szép építészeti megoldást láthatnak. Azonban az idő, a túlnépesedés és az építészeti kavalkád sok esetben érdekes, sok megoldást valószínüleg a kényszer szülte. Így egyáltalán nem ritka a panelek között megbúvó templomkert,  illetve a szecessziós épületek melletti modern bevásárlóközpont sem.

Bukarest élhető. Az a közel két és félmillió ember, aki itt él, hozzáadva még az ingázókat is, akik itt dolgoznak, láthatóan nagyon sok a városnak. Annak a budapestinek, aki otthon úgy gondolja, hogy élhetetlen fővárosunk, hogy sok a dugó, javaslom, jöjjön el ide kicsit, felüdülés lesz a visszatérés. A városon átjutni autóval szinte lehetetlen. A sávfelfestések, ha vannak is, csak zavaróak, mert a három sávból sokszor öt lesz, majd a forgalom csillapodtával csak egy, miközben a sávfelfestések változatlanok.  Emellett egy balesetet sem láttam, mivel a románok remek vezetők, egyszerre figyelnek előre és oldalra. Aki rámenősebb, az jobban érvényesül. Gyalogosként azonban folyamatos életveszély a közlekedés, a legbiztosabb, ha az ember a tömeggel áramlik. Mert sok esetben igen nagy a tömeg, van hová bújni.

Az itt élők anyagi helyzete sokkal kontrasztosabb, mint otthon, van egy igen szűk, nagyon gazdag réteg, aki véletlenül sem keveredik a tömeggel, és sajnos nagyon sok a hajléktalan, a kéregető. Aki nem tartozik ebbe a két kategóriába, azok sem nevezhetőek jómódúnak sem.

Mindezek mellett Románia sokkal több figyelmet érdemelne.  Csak meg kell tudni látni a szépséget...