Azt hiszem elég ingadozó vagyok.. mint gondolatban mint hanguatban.. jó ezt sikerült hülyén megfogalmazni.. lényegtelen. Optimista, életvidám vagyok többnyire, de most fordultam egyet.. Olykor imádom az embereket reggel a buszon nézem és néha megmosolygom vagy épp rá mosolygok mind1 is de amikor leszálok a buszról egy hatalmas vigyor van az arcomon, viszont van hogy gyűlöm undorodom.. látom hogy mit tesznek egymással. Amit mondanak amit cselekszenek és elszomorít. Most éppen befordulóban vagyok ezért is írok ilyesmit és nem az én éppen bohókás napomat nagyon össze vissza dolgok vannak/lesznek itt. Ilyen össze-vissza szétcsúszott a hangulatom. Nézegettem volt osztálytársaim képeit, hogy kivel mi lett meg ilyenek.. és azt vettem észre hogy mindenki egyszál semmiben pózolgat meg undorító csücsörítés meg mini ruha meg ilyenek.. ez elszomorít.. lehet én veszem túl komolyan a dolgot vagy nem tudom, de hol marad az a sejtelmessék az hogy takargatás és akkor találd ki hogy milyen lehet ha esetlegesen nincs rajta meg ilyenek. Tálcán kínálják magukat hogy "na gyere mindenre kapható vagyok" eddig az ilyenek voltam a mások mostmár ez az átlagos és az a más akinek nem lehet belátni a mellei közé nem lóg kint a fél hátsója. Néha komolyan úgy érzem hogy nem is vagyok ide való annyira idegennek érzem magam. Jah és ugye most még nem is beszéltem az immár átlagos fiúkról .. borzalmas.. lehet hogy most sokan fognak utálni, de nem érdekel én így látom a világot és mindenki másképp nem vagyunk egyformák (még szerencse).

Nah jó mind1 megyek kialszom a sok fura gondolatot.

Páás