Drawen az imént egy jó témát adott, ami sokakat megoszt: a borotválkozás, illetve hogy egy férfi hol és mennyire legyen szőrös. Nagymosollyal beszélgettem az imént a színészek egymás iránt érzelemmentes csókjairól, és egyből blogot követelt, mikor elmeséltem neki egy korábbi sztorimat a nyakkiszívásról. Ugye ez egy újabb megosztó téma, egyeseket megbotránkoztat, ha kiszívott nyakat lát, mások sálakkal, kendőkkel, magas nyakú garbókkal, púderrel álcázzák a foltokat az előző esti lepedőgyűrésből, nehogy bármit is feltételezzenek róla a háta mögött, a harmadik tábor pedig büszkén mutogatja nyakán a vérfoltokat, hirdetve, hogy neki igenis jó éjszakája volt előző este, vagy az érzékenyebb bőrűek erre még egy héttel később is képesek :D

A sztori, amit blognak kívánt mosolygós barátnője a VU-soknak, még 2007 tavaszán játszódott, és az volt eddigi utolsó nagy színi fellépésem, ráadásul franciául. Egy háborúzó házaspárról szólt, én voltam a félrelépő, szajhatartó, perverz szadista férj, akit egyáltalán nem érdekelt a háztartásbeli asszony kritikája, sőt, otthon mamuszos papucs voltam Playboy-poszterrel a kezemben.

A k*rvázást kiszívott nyakkal próbálták rámbizonyítani, így hát az előadásra kiszívott nyakkal kellett érkeznem. Ez a teremben is sok embert megbotránkoztatott, de a sztori nem csak ettől maradt emlékezetes. Akkoriban egy elég konzervatív és vallásos barátnőm volt, ennek viszont szöges ellentétét mutatta azzal, mikor minden áldott alkalommal kiszívta a nyakam. Az előadás részleteiről nem árultam el neki részleteket, így azt sem tudta, hogy nekem frissen kiszívott nyakkal kell érkeznem oda, és mit sem sejtve beült az előadásra, csak hogy megnézhesse színészi produkcióm, mert franciául szintén csak nem tudott. Elég durván ki lettem osztva a produkció után, mivel a darab először a kiszívott nyakamon lovagolt, amiről 200 fős teltház sejthette, hogy az ő műve, utána azon bukott ki, hogy egy óriási Playboy-posztert bámulok a darabban, végül hogy pizsamában álltam 200 ember elé, majd még a köszöntések alatt is.

Szóval csúnyán ki lettem osztva, hogy mégis hogy képzelem, hogy ilyen erkölcstelen előadásban veszek részt, ilyen szerelésekben, és így kihasználva azt, hogy ő szereti kiszívni a nyakam, és mit fognak gondolni róla, a konzervatív, vallásos, kedves lányról?

Szóval valós probléma, egyesek szeretik csinálni, mások szívesen eltűrik, egyesek büszkén viselik, mások takargatják, egyesek irigykednek utána, mások megbotránkoznak, és vannak, akik tiszteletben tartják. Én tiszteletben tartom, akit kiszívott nyakkal látok, magamon pedig büszkén hordom még egy héttel később is, mert olyan bőröm van. Ti hogy vagytok ezzel?