Noha itt még nem írtam blogbejegyzést, és nem is nagyon terveztem, a mai nap fénypontját muszáj megosztanom Veletek 
Ez egy vicces kis utazás volt, totál bearanyozta a napomat 
Ma délután 3-kor a 1366-os pályaszámú 49-es villamos vezetője folyamatosan dumált a mikrofonba, emiatt visszafojtott kuncogásokkal küszködő utasokat szállított.
Az Astorián szálltam fel, és a Gellért térig mentem, mert órám volt. Mikor felszálltam, hangfoszlányokra lettem figyelmes, majd rájöttem, a kedves villamosvezető beszél az utasokhoz: "Nyugodtan használhatják a kapaszkodókat felemás korlátként, de csak óvatosan!" Néhányan egymásra pillantottunk, de nem hittük, hogy folytatódik.
Pedig de. "A Kálvin tér következik, és a bal oldali ajtókon lehet majd a legegyszerűbben eltávozni a jármű belsejéből." Persze lehet máshol is, tettem hozzá magamban, azért nem kísérelném meg az ablakon való kimászást ilyen monszunban. A Kálvin tér felé közeledve azért a kanyarban csöngetve is nyugodtan duruzsolt: "A mosolygás gyógyító hatású, ezzel próbálom a gyógyszeriparban dolgozókat szakmaváltásra ösztönözni". A Kálvinon újonnan felszállókat is elgondolkodásra késztette a megálló elhagyása után kedvenc sofőrünk: "Örülök, hogy olyan ruganyosan fellépcsőztek az utastérbe. A következő megállóban is lehet lépcsőzgetni testmozgás gyanánt" - mondta. A Fővám tér bemondását követve hozzátette gyorsan: "Még mindig a bal oldalon a legegyszerűbb elhagyni a villamost. Itt át lehet szállni sárgáról sárgára, meg sárgáról kékre, a zöld még késik egy kicsit (4-es metró), de lehet szárnyashajózni is."
Majd túljutottunk a Fővám téren is, és ismét megszólalt A Hang: "Akkor most egy kis időjárás-jelentést olvasnék be Önöknek. Ebben az esőben is emelkedik egy kicsit a Szabadság híd, úgy a közepéig, aztán lejt. Két oldalról a Dunát láthatják, ami tegnaphoz hasonlóan még mindig ugyanabba az irányba folyik." Itt már elég sokan nem bírták tovább, és elröhögte magát a fél villamos. A maradéknak meg mp3-lejátszó volt a fülében, és nem hallottak semmit. Marhák. Azért a hídon átérve nem hagyhatta szó nélkül az egyetemeket sem az úriember: "A Duna két partján helyezkedik el egymással szemben a két egyetem, csak itt daruval emelik az életszínvonalat" - utalt a rólam elnevezett Ch épület melletti mesterséges madárra, ami a metróhoz szükséges betonelemeket emelgette a magasba. Szóval nagyon nem akartam leszállni arról a villamosról, és remélem, máskor is lesz alkalmam egy hasonlóan vicces utazáshoz.
Nem mellesleg:
1) valaki nem tudja, hogy pontosan kiről van szó? :D
2) E nap után szükségesnek éreztem az AGYHALOTT UTASOK csoport mellé megalkotni az Agyhalott járművezetőket. Lehet csatlakozni, és mesélni hasonló esetekről 