Ugyan már többször tartottam kiselőadásokat, helyettesítő órákat meg hasonlókat általános iskolában is, gimiben is, és már az egyetemen is, a mai nap egy kicsit más volt. És sokkal, de sokkal jobb. De hogy is jutottam el idáig?

Még a téli vizsgaidőszak előtt beszélgettem a volt biológia tanárnőmmel, Lívia nénivel az Apáczaiban a tanulmányaimról. Mindig nagyon érdeklődik, hogy hogy veszem az akadályokat, mi mindenről tanulok. Régen is mindig nagyon jókat beszélgettünk.

Nekem szegezte a kérdést, hogy volna-e kedvem az egyetemen elsajátított tényleges tudásomból egy keveset elhinteni az egyik végzős osztályban, így egy-két biológia óra keretén belül. Kedvem mindig van, és nagyon vállalkozó szellemű vagyok, egyből magamra is vállaltam a nemes felkérést, hogy a környezetszennyezésről, illetve annak megelőzéséről készítsek egy saját előadást, amit saját magam 2x45 percben előadhatok. Lepaktáltunk, megállapodtunk az időpontokban is, míg nekem regisztrációs hetem van, és nincs semmi dolgom, bőszen tudok előadást tartani másutt is. Így az előadás első része ma, 10:55-kor kezdődött, a folytatás pedig csütörtökön 10:55-kor lesz.

Közben beköszöntött a vizsgaidőszak, tanultam bőszen, és már-már el is felejtettem, hogy nekem ezen a héten előadást kell tartanom, de egyszer egy óvatlan pillanatban eszembe jutott a felismerés, és egy röpke ób*zmeg elhangzásával egyidőben rájöttem, hogy nekem sürgős dolgom akad, hiszen meg kell csinálnom az előadásom gerincét, a prezentációt, az előadásdiákat. A rendelkezésre álló időmet sok minden tovább rabolta, így a hóesés, rég látott ismerősökkel való találkozás, így az előadás első része egészen ma éjjel 4-ig szerkesztés alatt állt, majd szunyókáltam pár órácskát, felkeltem, kétszer felmondtam magamnak hangosan az egészet úgy, hogy néztem, hogy állok az idővel, és megnyugodtam, hogy amit mára elkészítettem, bőven elég is lesz a mai 45 percre. Szépen fölöltöztem, és magamat is megleptem azzal, hogy kényelmesen, időben beértem az iskolába. Régen volt erre példa. Lívia néni már a biológia tanáriban várt, kicsit beszélgettünk, hogy részletesebben miről fogom osztani az észt, aztán közeledett a becsöngő. Becsöngettek, mi bementünk a terembe, engem már várt a laptop és a projektor. Beállítottam szépen, éreztem, hogy közben megemelkedik egy kicsit a vérnyomásom és a pulzusom. Lívia néni bemutatott, mint Chubby-t, hiszen az Apáczaiban mindenkinek, még neki is Chubby voltam, vagyok, és maradok. Mondott rólam sok szépet és jót, kicsit tán bele is pirultam, aztán megkaptam a szót. Még egyszer bemutatkoztam, megköszöntem a meghívást, és ettől a pár bemelegítő mondattól megnyugodtam, és kezdtem átvenni a szituáció felett az irányítást. A második diánál már teljesen magamhoz tértem, ura lettem a helyzetnek, felszabadultam, és magamat adva folytattam a mondanivalómat a talajról, a talajszennyezőkről, a talajminőség romlásának az okairól, a népességnövekedésről, földcsuszamlásokról, talajvédelemről, szelektív hulladékgyűjtőkről, és még a víz témakörébe is volt időm belekezdeni, milyen a jó víz, érdekességképpen hogy működik Budapest vízellátása... És a nagyon liberális biológiaórán (végzős osztálynak így év vége felé, ha nem akar, nem kell foglalkoznia az órával) a többség figyelt, egy leányzó a fal felé fordult és aludt egy jót, egy másik lány megcsinálta csöndben a háziját, és jó volt ez így. Kivéve a kis társaság az első sorban, akik nem elég, hogy elkéstek, de velem párhuzamosan, közel azonos hangerővel trécseltek. És hiába ismerős meg hasonló, pokolian zavar (és gondolom nem csak engem), ha velem párhuzamosan beszélnek. Határozott fellépéssel és kis fegyelmezéssel azonban ezt is el lehet intézni, és nyugodt körülmények között meséltem, míg ki nem csöngettek, és el nem eresztettem az osztályt ebédelni.

Lívia nénivel szépen visszabattyogtunk a biológia tanáriba, és újfent dobott a vérnyomásomon és pulzusomon, mikor kifejtette, hogy szerinte mennyire jó tanár lennék (azért ha egy 80 év körüli Apáczais vezetőtanár ilyet mond, nyilván nem beszél hülyeséget), majd szinte sprintelt a volt osztályfőnökömhöz dicsekedni az előző 45 perc okán, hogy ilyen összeszedett, saját energiát felhasználó előadást ritkán lát és régen látott utoljára. Ezt ismét végighallgattam, mert közben én is megtaláltam az előadásommal a volt osztályfőnökömet, akinek szintén nagyon tetszett a vázlat. Szóval most gyúrok tovább, készülnek az újabb előadásdiák a csütörtöki alkalomra a víztisztításról, a levegőszennyezésről és a levegőszennyezés prevenciójáról, hogy még feljebb tornásszam a ma kivívott presztizsemet :)