Előzmény: http://www.veledutaztam.hu/Blog/Chubby/Az_elso_nagyon_sajat.
A keddi előadás után este 2 nap után újra intim közelségbe kerültem az ágyammal, és 12 órán keresztül élveztük egymás társaságát és melegét (ágy, lepedő, polártakaró, én, másik polártakaró, paplan :D). Tömören fogalmazva: kialudtam magam. Szerdán esett egy kis hó, azt lapátoltam szorgosan, rádió is lett volna, de én előadást csináltam (eredetileg), műsorvezetőtársamnak pedig most jöttek el a záróvizsgái a metró segédvezetői tanfolyamon. Szóval maradtam itthon, de valahogy csak nem tudtam rávenni magam, hogy folytassam az előadásdiák készítését. Végül mikor már Dottitól is elbúcsúztam MSN-en éjjel fél 3-kor, nekiálltam dolgozni. Írtam néhány vázlatpontot a víztisztaság-védelemhez, aztán nekiláttam bemutatni a légszennyezők igen nagy repertoárját, a szén-dioxid-görbét, a különböző típusú szmogokat, kialakulásuk feltételeit.Na ekkor csúnyán elaludtam a székemben, és már reggel 7 múlt, mikor magamhoz tértem. Az elmúlt egy hétben, mikor készültem erre az előadásra, minden nap lementettem az Időképen található légszennyezettségi térképeket. Ezeket egymás mellé illesztettem, és nagyon szépen látszott, hogy mikor esett a hó, megtisztítva ezzel a levegőt a szálló poroktól, mikor jött egy kis szellő. Nagyon látványos volt. De beillesztettem azt a helyzetképet, ami 2008. nov. 6-án este állt fent: Dunaújvárosban ekkor a szálló por koncentrációja 8,98x-osa volt az egészségügyi határértéknek... Végül még bedobtam a fájlba az alapvető levegőtisztaság-védelmi eszközöket, elveket, kerestem pár jó szuper fotót, meg egy kis közlekedési propagandát keltettem a városi autózás ellen, reggel 9-kor pedig végre menthettem, sprinteltem zuhanyozni, 9:20-kor pedig már itthon sem voltam.
Dottival 10:15-re beszéltem meg egy találkozót a Kálvin térre, és magam is meglepődtem, mikor percre pontosan érkeztem. Együtt mentünk hát az Apáczaiba, körbevezettem, majd a biosz tanáriban kis feszültségoldó beszélgetés következett Lívia nénivel, aztán mentünk a terembe. Kicsit nehéz volt belevágni a folytatásba, sokáig tartott, mire elrendeződött az egész osztály. És folytattam, ahol abbahagytam. Éjszaka megnéztem Al Gore dokumentumfilmjét, A kellemetlen igazságot, ami szintén a globális felmelegedésről szól, onnan pár diagramot fejben megjegyeztem, és időnként érdekes mellékszálként felfirkáltam a táblára. És nagyon otthon éreztem magam. Szeretek a táblára írni, rajzolni, táblát törölni. Szeretem, mikor a finom krétapor táblatörlés után kicsit megcsiklandozza az orromat belülről, szeretem, ha figyelnek arra, amit írok, és szeretek írni. Krétával, a hagyományos táblára. Nem filccel a letakaríthatatlan vackokra. Ismertettem a globális felmelegedés alapjait, az üvegházgázok szerepét, a szennyezők káros egészségügyi hatásait, és jól éreztem magam a bőrömben, mikor a mondat közben körülnéztem, és egyes ábrákat döbbent arccal néztek, figyeltek rám. Szuper jó dolog ott állni egy egész osztály előtt, és új információkkal megismertetni őket. Átadni a tudást... Annyira jól időzítettem, hogy az utolsó diára a csöngetés pillanatában kattintottam, ez ugyanannyira meglepett, mint a Dottival való pontos találkozó :) Végül nagy taps kíséretében eltávolítottam pendrive-omat, felírtam a táblára, hogy http://www.apaczai.elte.hu/~08akkcsa/20100202.pdf, mert itt lehet elérni a leadott tartalmakat, majd eljöttünk Dottival. Lívia néni megint az egekig magasztalt, hogy jó ilyen elkötelezett, aktív környezet- és természetvédőkkel találkozni, mint jómagam, és meg is lepett volna egy doboz édességgel, ha nem hagyta volna otthon véletlenül :) De nem egy doboz csokiért mentem előadást tartani, ez nekem annál sokkal többet jelent, ha másokat megismertethetek ezekkel a problémákkal, és személyes megoldásokat kereshetünk rájuk.
A tanárinál Wikkére köszöntünk rá, majd az igazgatót látva elmerengtem - talán tárgyalni kéne vele, hogy legyen egy környezetvédelem órája a végzős évfolyamoknak, amit akár én is tarthatnék :)) Ilyen hiú ábrándokkal térek most újabb másfél nap után az álmok mezejére. Köszönöm, hogy végigolvastál, köszönöm Dottinak, hogy meglátogatta az előadásomat, köszönöm Lívia néninek a meghívást (és hogy további kooperációt ajánlott a témában, vagyis visszatérő előadó lehetek nála e téren), köszönöm az Időképnek a vizualizált légszennyezettségi adatokat, és mindenkinek a segítséget, támogatást, aminek hála ide jutottam, ahol most vagyok, és köszönöm magamnak a befektetett munkát és háttérismeretet, ami ezt az előadást igazán minőségivé tette, és hogy ez az előadás visszaadta minden motivációmat a szak folytatásában.