Sok helyen dolgoztam már eddigi életemben, értve ezalatt nem diákszövetkezetes munkákat. Azonban mindenkinek vannak vágyai, kinek, hogy jogász legyen, kinek, hogy orvos, kinek, hogy mérnök. Utóbbi még nem is áll(t) messze tőlem, ugyanis én egyik álmomat egy munka formájában megtaláltam, és döntenem kellett a főiskola megszakítása, és az álmom között. Mivel a pénz nagy úr, (nem mondom azt, hogy fájó szívvel) ezért kénytelen voltam az álmomat választani, ami lássuk be egy elég kellemes "rossz" döntés. No, de vessük is le a fátylat a már előre sejthető álmomról. Metrót vezetni. Igen, tudom, nem teljesen, csak majdnem, de mégis ott benn lenni a fülkében. Segédvezetni. 30-án kezdődik, azaz jövőhéten hétfőn a nagy nap amikor elkezdenek minket okítani minden jóra a Kőér utcai metró-telephelyen. Na de ne rohanjunk ennyire előre. Most, hogy így a lényeget leírtam, elmesélem, hogyan is kerültem bele a Metró remek csapatába.

Nyüglődésem, hogy dolgozzak, ne dolgozzak jó ideje tart. Mi sem bizonyítja jobban, hogy kb. fél éve május körül beadtam jelentkezésemet a Száva kocsiszínbe, ahol érdekes dolgokkal vették el a kedvemet az ottani munkától. (Csak, hogy ne mondjátok, hogy nem  mondok példát: azt állították, hogy ha nem sikerül a szóbeli KRESZ vizsga, elveszik a meglévő jogsikat, és emellől a kijelentés mellől nem pártoltak. Azóta eltelt egy kevés idő, és tapasztaltabb lettem, nomeg lett még pár jogsim, így fényderült az igazságra... kamu volt.) Persze felvettek, és kérték, hogy menjek, nemet mondtam. Nyár közepén nagy lelkesedéssel loholtam a Mexikói úthoz leadni a kézzel írott önéletrajzomat Földalatti vezetői tanfolyamra. Itt minden rendben volt, korrektek voltak, ám a suli miatt mégsem volt szívem belekezdeni. Kerek 3 nap múlva lesz 1 hónapja, hogy a meghírdetett villamosvezető állásra beadtam önéletrajzomat ismételtena Szávába. Mostmár tiszta tudattal ráhangoltam magam, márpedig én villamosvezető leszek. Lettem volna, ha közben el nem vettem volna egy Metropolt reggel miközben mentem Dunakeszire. Vonaton ücsörgélve az állásokat böngészvén kiesett a szemem mikor megláttam: A BKV Metró és HÉV Forgalmi Főmérnökség állást hírdet Metrókocsi-segédvezetői tanfolyamra. No mondom itt a nagy alkalom amire már nagyon rég vágytam. Uccuneki papírok elintézve, elküldve, kontakt felvéve, tájékoztatón megjelenve. Kezdődött a körömrágó várakozás. Olyannyira, el voltam szánva (szép magyarosan), hogy a villamosvezető tájékoztatóra el se mentem a Szávába. A várakozást nagy örömujjongás, és nyakbaugrálás követte. Szombaton délután megkaptam a mélt, hogy felvettek, hétfőn már a Stadion Irodaházban intézkedtem, és csürtörtökön már túl is estem a PÁV-on sok más kedves csoptársammal akikkel még nagyon sok boldog órát fogunk együtt tölteni. :) Most meg itthon ülök, immár mint BKV-s. Örömöm határtalan, kicsit bánt, hogy a sulit szüneteltetni kellett olyan formán, hogy kiléptem, de mindennek van jó, és rossz oldala, ennek pl., hogy tiszta lappal folytathatom majd akkreditált tárgyakkal. A jó oldalát nem részletezem, mert kb. az eddigi egész oldalon azt tettem. :)

És végül egy bölcsesség tőlem, még ha nem is vagyok teljes értékű Metrós (tudom, és-sel nem kezdünk mondatot): A Metrót nem lehet szeretni vagy utálni, a Metrót csak imádni lehet, mert ha nem így érzel, akkor ez a munka meg fog ölni.