A Magyar Természetbarát Szövetség 1961-ban vette át az Országos Kéktúra szervezését, irányitását. 2011-ben ennek 50 éve. Ezért az MTSZ Jubileumi Kéktúra Vándorlást szervezett. A túra június 14-én indul Irottkőtől és augusztus 13-án Hollóházán ér véget. Teljesithető a túra teljes távja, hosszabb-rövidebb szakasza, valamint egy-egy túranap is. A vándorlásról információs és emlékfüzet készült, melyet 1500 Ft-ért lehet megvenni. Ez a túrán való részvételt jelenti, csak egyszer kell befizetni (egy-két túranapra nem célszerű ilyen füzetet venni, de természetesen túrázóként részt vehetsz rajta). Ebbe emlékbélyegzéseket lehet elhelyezni, valamint szállást és látnivalókat ajánl. A résztvevőkről naponta jelenléti iv és csoportfotó,  később pedig a Vándorlásról emlékkönyv készül. Akik a Kéktúrát épp mostanában járják, az igazolófüzetbe bélyegzéseket tehetnek, a vándorlással végigjárt útvonal a kéktúra teljesitésébe beszámit. A túrázók kiszolgálásáról felkészült túravezetők és csomagszállitó autó gondoskodik.

A beszámoló három részből áll, jó szórakozást!

1. Keszthely- Lesencistvánd  1 nap

2. Mályinka - Putnok 2 nap

3. Jósvafő - Regéci vár  5 nap

Júniusban sajátos módon túrázom, mivel a Nap korán kel és későn fekszik, lehetőség van kora reggeli illetve késő esti túrák teljesitésére. A távok sok esetben a 10 km-t sem érik el, viszont reggeli vagy esti tornának ideálisak. Idén júniusi teljesitésre a Keszthely - Vállus szakaszt néztem ki, távja kb. 12 km. Csütörtökön délután (munka után) utazom, a péntek szabadnap, szombaton már dolgozni kell. Szállás egy kempingben felállitott sátor, közvetlenül a Balaton partján (mindössze 1400 Ft) . Másnap korán reggel letudom a távot és Balaton mixelést néztem ki. Ez a tervem.

Probléma, hogy nincs hajómenetrendem és a sátor külseje is hiányzik. Amikor a vándorlásról értesülök, felhivom a szervezőt, kiderül pont azon a napon mennek Keszthelyről, amikor én is. Mivel a héten egyetlen szabadnapom van, ilyenekhez nem tudok alkalmazkodni. Tehát indulás reggel 5 helyett 9-kor, Vállus helyett Tapolca, nem egyedül, hanem huszadmagammal, de a balatoni hajózás elmarad. Anyagilag viszont olcsóbb lesz, bár a túrafüzetet meg kell venni. A sátor hiányában elég reggel leutazni, amihez 3:35-kor a Délitől személyvonat indul.

1. rész Keszthely - Lesencistvánd június 24

Este korán lefekszem, mert éjjel 1-kor kelni kell. Jó viharos az éjjel, nem sokat tudok aludni, lehet, hogy a buszmegállóig sem megyek el ilyen esőben. Hajnalra az eső alábbhagy, igy elindulok. "A legemglepőbb dolog, amit láttál közlekedés közben" 31#. Olvassátok el! A személyvonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, és át kell szállni. Székesfehérvárnál 30 percre áll le, leszállok,addig megiszom egy sört a büfében, majd visszaszállok.

Fél 9-re Keszthelyre érek, emlékfüzet vásárlás, igazolások begyűjtése, regisztráció, csoportfotó, indulás (kb. 20 fővel). Gyenesdiás után betérünk az erdőbe, balra lőgyakorlat. A kék ezután balra fordul, egy piros zászló lobog. Amig a túravezető eintézi: ne lőjenek, addig egy játszótérre érünk, valamint egy kilátóba is felmegyünk. Itt nagyon sok matricát ragasztanak fel mindenre, később gyermekcsoport érkezik, akik ezeket a matricákat letépik. Ügyességi játék ez. Lehet haverkodni, különösen Bettivel és Erikával. Bettivel internetes közösségi oldalon tartom a kapcsolatot.

A közjáték után megyünk tovább, Válluson a kocsmában pihenünk. Betttitől itt elköszönünk, néhányan hazamennek. Pihenés közben jókora eső esik le, ezután sáros erdei ösvényken megyünk tovább. Meredek, nagyon csúszik, le is ülök, mert elcsúsztam. Váltóruhám nincs, igy kell hazamennem. Lesencistvánál elköszönök a többiektől, ők gyalog én busszal megyek Tapolcára, ahol nemsokára indul vonat Budapest felé.

Vége az 1. résznek

Megfogadtam, megyek még a vándorláson, napi programleirással, telefonszámokkal, még könyebben választok megfelelő szakaszt. Borsod megyei volán menetrendet, nem sikerül venni, igy anélkül kell majd túrázni, ennek vannak hátrányai, de az internet ezen valamit enyhit. Egyzetetek a szervezővel, testvéremet, Gergőt is magammal viszem, hadd fotózzon. A túra szombaton  Bánkúttól indul reggel, de mi nem érünk oda (mivel pénteken késő estig dolgozom, és Bánkút nehezen megközelithető), repülőrajtot veszünk, a vándorláshoz délelőtt Mályinkán csatalakozunk. Távolsági buszzal megyünk, elővételben jegyet veszek.

Innentől kezdve sűrűsödnek az események.

2. rész Mályinka - Putnok július 30-31

Szombat reggel a busz a Stadiontól indul, Dédestapolcsányig megyünk vele. Non-stop karaokéra bukkanunk, ami kb. ezerórás, Guiness rekord lesz belőle,  itt beülünk egy sörre. 20 perc múlva énekelhetünk is, de a buszt igy lekéssük, ezért csak a sör marad. A buszra először az előreváltott jegyekkel lehet felszállni, mivel ezek ülőhelyet is tartalmaznak. Akik ezzel nem rendelkeznek, ezután válthatnak jegyet, és a szabadon maradt helyeket elfoglalhatják. Ha valaki helyjeggyel ilyenkor jelentkezik, a volán már nem tartja fenn a helyét. Sörözés után azt látom, hogy a buszra már a vezető adja a jegyet, a helyfoglalást lekéstem. A vezető közli, a helyemet már lefoglalták, oda üljek, ahova tudok. Egri pihenő után Dédestapolcsányba érünk, bő másfél óra múlva indul busz Mályinkára, ami kb 3 km (gyalog gyorsabb). A várakozást fotózással és sörözéssel ütjük el, majd Mályinkára buszozunk.

A kocsmában van a kéktúra bélyegzés, ahol a csapat pihen éppen. Bár már több mint egy hónapja voltam Keszthelyen, akkor is csak egy napot, néhányan megismernek és felelevenedik a túra, lőgyakorlattal, játszótérrel, stb. Számomra kellemes csalódás, hogy egy hónap után felismernek. A napi túrából mindössze két km van hátra, Dédestapolcsányba érkezünk, nemsokkal dél előtt.

Felmerül egy Szilvásváradra történő kirándulás lehetősége, de fél hatkor közös vacsora van, bográcsban főzött gulyásleves. Előtte egy dédestapolcsányi férfi tányérmúzeumában teszünk látogatást, megnézzük gyűjteményét.  A létszám most is bő 20 fő, sikerül egybetartani, néhány kivétellel. A vendégházban mindenki elfér, senki nem állit sátrat. Gábor csak este nyolckor ér ide, Bánkútnál megvárta mig eláll az eső, egy férfi éjszakára a közeli Lázbérci viztározóból próbál halat fogni éjszaka. Kártyázással, beszélgetéssel múlatjuk az idő. A szállásért 1000, a vacsoráért 500 Ft-ot kell fizetni. 

Reggel ébredés, reggeli, csomagolás, fotózás, vásárlás, indulás. A napi táv kb. 17 km. Néhányan kiszúrják a VU kitűzőmet, amikor arról mesélek: miről szól ez az oldal, csak kevés pozitivumot kapok.Dédestapolcsány után a Lázbérci viztározó mellett megyünk el, majd Upponyba érkezünk. Itt OKT bélyegzés van. Az elmúlt napok esőzéstivumot kapok.ei az utat sártengerré változtatták. Egy csúszós, sáros útszakaszon - egy rossz lépés után - térdig belesüllyedek a sárba. Valamennyire a pólom és a széldzseki is sáros lett, amit el kell dobnom, hogy kimásszak a sárból. Igy megyek Putnokig, ott cserélek nadrágot, cipő nincs. Szembe jön velünk két srác meg egy lány, többen felismerni vélik. Az interneten meghirdették: 40 nap alatt járják végig a kék túrát, bárki csatlakozhat hozzájuk. Bár ők Hollóházától Irott kő felé haladnak, szeptember 4-én érkeznek meg. Később egy lány jön szembe egy fiú oldalán, akit Bánkútról pénteken a házinéni elzavart, mert nem fizetett. Hogy jött rá a házinéni...!

Putnokon átöltözöm, sokan hazautaznak a vonatokkal, buszokkal, az állomás melletti kocsmában búcsúztatást tartunk. Nemcsak hazamenők vannak, hanem "új felszállok is", akik most csatlakoznak a vándorláshoz. "Új felszálóknak" én neveztem el őket :D. Hazafelé a vonaton azon gondolkoztunk: szerencsés-e, hogy a túravezető nem foglal mindenkinek szállást, hanem egyedileg kell a túristáknak gondoskodniuk róla. Este felrémlik: van-e cipőm (ami nem sáros), van-e nadrágom, amiben holnap dolgozni megyek. Össze kellett kaparni ezeket.

Vége a 2. résznek

Augusztus 7-én a Szajki-tónál erdei futóverseny lesz, ezt már egy éve kinéztem magamnak, a munkahelyemen szabadságot kértem rá. A Szajki-tó szintén a kék túrán van, nehezen megközelithető helyen (Vas megyében).         Terv: A vándorlással csütörtökön és pénteken haladok Jósvafőtől Irotáig. Nem látom, hogy szerda este odaérek-e Jósvafőre, vagy csütörtökön repülőrajt lesz.

Azt sem látom, pénteken Irotáról hazaérek-e, vagy szombat reggel indulok haza. A cél a Vas megyei Hosszúperszteg, innen 6 km a kéken a Szajki tó bélyegzésekkel. Vasárnap futóverseny, strandolás, szabad program (bár a közlekedés nehézkes). Hétfőn Ötvös út felé indulok tovább a kéken, bélyegzésekkel, majd innen hazautazom. Hosszúpereszteg - Szajki-tó - Ötvös út egy nap alatt otthonról nem járható végig. Micsoda program...!:) A Borsod megyei Irotától a Vas megyei Hosszúperesztegig, micsoda utazás...! :). Jövő kedden már dolgozni kell.

Putnok után egy nappal - hétfőn - ismét tájékozódom a futóverseny részleteiről. Eddig kizárólag a verseny dátuma volt kiirva, egyéb infó nincs (nevezés, szállásfoglalás, stb.), ma értesülök arról: a verseny idén elmarad.Jelentkezem Thomasnál VU kirándulásra, szombatra, de nem tudom, hogyan érek oda. (Még kérdés: pénteken hazajövök-e vagy sem). Megkérem Thomsat nézzen nekem távolsági buszt, mivel nincs Volán menetrendem.

Keddem ismét gépközelbe ülök. Arról értesülök, hogy a VU találkozót lefújták. Se futóverseny, se VU találkozó, szabadság visznot van, a vándorlás két napjából akár 3, 4 vagy 5 nap is lehet. Egyeztetek a túravezetővel, szerda este Jósvafőre érek. Az emlékfüzetből elkezdem hivni a szállásadókat, vendégházakat, polgármesteri hivatalokat (egy darabig).

Szerda reggel dolgozni megyek, hazajönni indulás előtt már nem tudok, valamennyi felszerelést viszek magammal. 2-ig dolgozom, utána jöhet a nagy utazás.

3. rész Jósvafő - Regéci vár augusztus 3 - 8

Jósvafőre utazás

Sok van még az indulásig, élelmiszert vásrárolok, magamhoz veszek 30 ezer Ft-ot, kényelmesen utazom a vasútállomásra. Miskolc felé egy vonattal előbb indulok, Füzesabonynál át kell szállni, de kb. 40 perccel előbb érek oda. Hatvan után a vonaton fővizsgáló érkezik, aki Mezőkövesdig velünk jön. Miskolcon a vonat indulásáig másfél óra van, irány a Búza tér, hátha kapok buszmenetrendet. A buszállomáson a pénztár 10 perccel előbb zár be, hogy odaérek, de értitek, hova volt a sietség. Némi vonatozás után jósvafőre érek, az állomás a falutól kb. 12 km, a busz bő fél óra múlva indul.

Ismerkedés utazás közben, ez (is) a Veledutaztam.

Szemebsülök a problémával 10 ezresből a buszvezető nem tud visszaadni, a közelben lévő utastársak sem. Jósvafőn, a kocsmában váltjuk majd fel. Telik az idő, a vezető magához hiv, összekaparta (szó szerint) a visszajárót. Megnyugtatásul közlöm az utastársakkal is.Egy fiatal lány erre megjegyzi.

-- Szuper, örülök neki.

-- Te is kékülni mész?

-- Nem, de mi az?

--A Kék-túra

-- Sokáig maradsz? Először jársz erre?

-- Először járok erre, holnap megyek tovább. A túrázásból adódik, visszajövök még.

-- De kár , hogy nem maradsz! Pedig nagyon, nagyon szép vidék ez...

Ömlik belőle a szó, kapok rögtön idegenvezetést is.

-- Visszajövök, kb. évek múlva, addigis járom az országot, Bolyongójegyet is veszek. Néha akár 20-ad magammal, máskor teljesen egyedül.

-- De jó! Tudod, én is minenhol csak 1-2 napot maradok, de itt..., voltam már két hétig is.

belőlem is elkezd ömleni a szó. Néha mosolyogva, néha nosztalgiázva mesélek élményeimből, a lány ezt széles vigyorral figfyeli.

Jósvafőn leszállás, már besötétedett, ideje szállást keresni. Pont a kapu előtt állok, a kocsma mellett, de itt a bolt is. Minden egy helyen. Vannak új felszállok, akikkel sátrat állitunk, majd nyugovóra térünk.

A mellettünk lévő sátorban egy spániel kutya is van, holnaptól ő is jön velünk. Van egy másik problémám: nem hoztam sem pokrócot, sem hálózsákot, sem matracot. Igy fekszem a földön, a párnát a táskám szolgáltatja. Éjjel áztató eső esik, reggelre minden vizes. Én pedig egyre jobban fázom, ezért reggelre felöltözöm, zacskókon, törölköző alatt fekszem.

Jósvafőtől Bodvaszilasig

Reggel ébredés, fizetés a tulajnak, akit elő kellett keriteni, csomagolás, fotózás, bevásárlás, indulás. Egy tehén legel a patakban, majd felmászva a hidra a falú főutján indul világgá (igazi fotótéma). 20-25 fő indul ma is Ilona vezetésével. Sokakat már ismerősként köszöntök, tanulva a hétvégéből. A napi adag sok, majdnem 30 km.

Derenken állunk meg, ami egy kitelepitetett falu, sok emlékkel. Ilona kiselőadást tart, aztán megnézzük a temetőt és az iskolai emlékmúzeumot, pihenünk. Némi emelkedést és plusz métert vállalunk, Szádvárra jutunk. Molinón "Vármentő Napok", "Hermann Ottó Múzeum Miskolc" feliratok. Régészek dolgoznak itt, akik már várnak minket. Idegenvezetőnk Dani lett, aki lépésről lépésre kalauzol minket és bemutatja: mi volt a várban. Jelenleg néhány kőkupac és mély árok, tele gazzal, emlékeztet a múltra. Emberek minden évben itt összegyűlnek és vármentő napokat tartanak. Továbbhaladva az erdőben a Szabó-Pallag erdészház következik, jelenleg már nem használják, romos, lakatlan épület. Elfogyott mind a szendvicsem otthonról, mind a söröm, vizem sincs, már két napja csak sört ittam. Hosszas gyaloglás után egy forráskutuat találok, teleiszom magam. Továbbmenvén Bódvaszilasra egy útépités mellett haladunk, egy srác integet több száz méterről, menjünk át a földmunkán.

Bódvasilason átveszem a csomagokat, elindulok szállást keresni. Este fél nyolcra a kocsmába megbeszélünk egy találkozót. A százéves vendégházba már korábban bejelentkeztem, ahol elfoglalom a szállást, zuhanyzom, a háziak pálinkával kinálnak. A túrára "új felszállók" érkeznek, vacsora nincs, fel kellett volna iratkozni. Meg kell tekinteni a faluházat (tájházat), tele fotókkal, emlékekkkel. Mindezért 2000 Ft-ot fizetek, és irány a kocsma, ahol chipset vacsorázom, más nincs. Még túrista sem. Hol vannak? Biztos a vasútállomáson, útközben szembe jön egy népes csapat, igy visszafordulok. Aztán átmegyünk a másikba, hátha ott vannak a többiek. egy mellékutcában pont a szállásuk előtt megyünk el, ők nem jönnek. Gáborral is iszom egy sört, meg azzal a sráccal, aki az utat mutatta délután az útépitésen. Gábor úgy dönt: elmegy Bódvarákóra, ott alszik egy sátorban. Útközben elköszönök tőle és jó éjszakát kivánok. Ma nem alszom a sátorban, egyik fele megszáradt a fűben, a másik fele csurom vizes lett.

Bódvaszilastól Irotáig

A létszám a tegnapi 25-ről kb. 45 főre emelkedik. Bevásárlás, fotózás, pecsételés, stb. Túravezetőnk István eligazitást tart. Vásároljunk be, mert szegény falvak jönnek, ahol nincs bolt, de ha van, sovány választékkal. Tudják, hogy megyünk, de plusz kenyeret, amennyit kértek, nem vállalták. A falvakban kb. 10 fős csopotkban célszerű áthaladni, az ott élő emberek  nehogy kinézzenek maguknak. Bódvarákó, Tornabarakony, Rakacaszend, Irota, Felsővadász, Nyésta, Abaújszolnok, Baktakék, Fancsal, Abaújdevecser, Encs.

Errefelé kevesebb az erdő, több a keréknyom, a gazos domboldal, igy lebarnulok a napon. A fákon furcsa túristajelek vannak (például citrom és narancssárga sáv, zöld körben piros "R", kék hullám, stb.). Terepből adódóan a túristajelek helyenként hiányosak.

Indulás után a többieknek javaslom, nézzük meg a tájházat, ám az udvar zárva van, mire odaérünk, irány Bódvarákó. A falu egyetlen utcáján haladunk, még együtt van a csoport, van, aki az Estramos-barlangba megy (2 fő), Nóra mindenkitől megkérdezi: kimegy-e vele geoládát keresni, igy a falu meletti szántóföldön találom magam.  Valószinű ELTE TTK-ra járt az illető, aki ezt ide helyezte, de Nóra nem tud válaszolni. A füzetbe egy bejegyzést teszek "OKT 50 Jubileumi Kéktúra Vándorlás". Sietünk vissza, a többiek már elmntek, mi vagyunk az utolsók. Közben a mezőben egy sátrat pillantunk meg, Gábor jön elő alóla. Tegnap azért jött ide, hogy ittaludjon, mivel 2003-ban itt volt gólyatáborban. Gólya persze én is voltam de másfelé, felidézzük emlékeinket. Gábor bevásárol, aztán megyünk tovább hárman.

Tornabarakonyra szétszéled a mezőny, egy nyilvános túristaház előtt állunk meg pihenni. Egy gyógynövény-felismerő tábor van itt, a Levendulás-házban mindenkit meghivnak egy kávéra. Betérünk a templomba, fotózás, túrabélyegzés, majd indulunk tovább. Ezt a falut mindössze 14-en lakják, télen 9-en. Itt sem vendéglátóhely, sem bolt nincs.

Rakacaszenden viszont megállunk pihenni, egy helyi kisboltban, majd a templomban is (ebből kettő van). Két túratársunktól elbúcsuzunk. Egy templom zárva, de a harang megszólaltatható, a haranglábnál. A másik templomnak az udvarába sem jutunk, de ki van irva: kinél van a kulcs. Itt is fotózás, zongorázás harmadmagammal. A többiek sokáig maradnak, igy a hátralévő kb. 6 km-nek egyedül vágok neki.

Egy keréknyomon haladok, gazos domboldalon, kb. 500 m-re Gábor jön mögöttem, de nem várom meg. Egy műútra lyukadok ki, kb. 4 km gyaloglás után, azon balra fordulok. Az út rossz minőségű, szerpentines, a végén nem Irotára, hanem Meszesre jutok. Eltévedtem. Pénzem van, sátor nincs, térkép nincs, buszmenetrend nincs, emlékfüzet van. Felhivom Istvánt, akit nem lehet kapcsolni, ő a napi vezető. Ilona következik, ő a tegnapi vezető, aki visszahivást kér. Felhivom, javasolja, hogy maradjak Meszesen, reggel menjek Edelénybe, onnan Felsővadászra és repülőrajtot veszek. Nemsokára Rakacaszendre indul busz és a kéken - immáron másodszorra - vágok neki Irotának. Leszállás után azonnal indulok, két túristát találok, akik bementek a barlangba, igy velük megyek, ők már jártak erre. Útközben elszakad a kezemben lévő szatyor, ezért mindent a táskába kell pakolni, annak mindkét czipzárja elszakad. Igy a táskámnak innentől kezdve nincs oldala. Néhány ruházatot a többiek vettek át tőlem, megálltunk enni, hogy a szemetet össze tudjam gyűrni. A táskát osszefogva kell tovább vinni. útközben három túrista jön szembe, akik háromnaponta fürdenek, egy hétig mennek a kéken, ott alszanak, ahol az éjjel rájuk jön.

Irotán igy fogadnak: "Te vagy a Meszes gyerek?". Ilona elérte a polgármestert, aki egy papirra leirta "Krisztián Meszesen van", és átadta a túravezetőnek. 1. Ki az a Krisztián? 2. Hol van az a Meszes? Ezt elég sokáig emlegetik a következő napokban. Persze mások is eltévedtek, mindenki egyedileg. Csak gulyásleves maradt a későknek, abból viszont repetát is kapunk, no meg egy doboz sört ajándékba. Sátorozás+vacsora 1100 Ft. Itt nem lehet költeni a pénzt, ugyanis nincs mire, se büfé, se bolt.

Irotától - Fancsalig

Reggel lomtalanitás, pár szelet üres kenyér reggelire. A lomtalanitás után a táskám majdnem üres, néhány dolgot az utazótáskába teszek. Mivel nem nagyméretű a csomagom, féláron viszik (napi 200 Ft). Akik a Felsővadászi Kastélyt megnézik hétkor, a többiek nyolckor indulnak. A napi táv átlagos, kb 23-24 km. Nyolckor indulunk Istvánnal, a kutyás barátaink hétkor indultak, de eltévedtek, igy velünk jönnek.

Kiérünk a faluból, egy keréknyom kettéágazik, egy srác ül benne. Egyik nyomon sincs jelzés, majd István jön és mutatja merre kell továbbmenni. Egy kerités sarkán állunk, egyik nyom sem jó jó, hanem a veteményesbe kell bemenni. Észre sem vettük, hogy ez is van, de kék jel itt sincs. Egy óra múlva Felsővadászra, itt pihenés lesz, de vásárláshoz sokat kell sorbaállni. Hazatelefonálok, mert elfelejtettem mondani: 5 napra megyek, és Ilonát is felhivom, megköszönöm a segitséget.

Nyésta és Abaújszolnok következik, ahol csak túrabélyegzés van, némi pihenés. Kapok biztositótűt a táskámra, igy azt már a hátamra vehetem, igy nem annyira kényelmetlen.Pihenő után Baktakékig megyünk, a kocsmába betérünk. Itt sötrt és bort is iszom, aztán megyünk tovább, kb. 5 km Fancsal. Erikával haladok és amikor Fancsal első házaihoz érünk, egy hang szól

-- Egy pohár borra nyugodtan bejöhetnek!

-- Köszönjük, inkább továbbmegyünk!

Vágja rá Erika, én nem akarok vitatkozni, igy tovább megyünk és hamarosan megérkezünk Fancsalra.

A csapat nagyrésze a helyi óvódában száll meg (én is), sátorban, vagy csoportszobában, de a kissebbik része is néhány lépésre van. Néhány lépés a kocsma ( kettő is), és a buszmegálló. Vasárnap a bolt nem nyit ki, vásárolni nem tudunk. Pizzériából - kérésre - melegétel érkezik.

Néhányan itt "leszállnak, kivonulok kb. 50m-re a búcsúztatásra. Amig a buszra felszállnak, a másik ajtón leszállnak, "új felszállók" érkeznek. Mindig meghivható vagyok egy sörre, de én is találok valakit, aki megiszik velem egy üveg sört. Gábor barna sörrel kinál, amit csak nagyon ritkán iszom, a hatás nem marad el. Hatásásra nagy röhögés következik, tudjátok: az a mindenen röhög az ember, de hangosan. Ez nem tartott túl sokáig, mivel mindenki aludni szeretne, kb 11 órakor mi is elvonultunk. Egy kb. tiz fős óvodába kb. 30 túrista érkezik, persze, hogy a villanybjler nem ad elég melegvizet, zuhanyozni sem itt, sem Irotán nem sikerült. Kiteszem a sátrat száradni, mert egyik fele vizes, reggelre az a fele megszárad, de a másik fele lesz vizes. Szállás 1000 Ft, étkezés 1500 Ft, ez a költség. Az óvoda csoportszobájában már nincs hely, igy a konyhába vonulunk. A kő hideg, egyetlen pokrócot kapok, amit vagy magam alá teszek a hideg köre, vagy takarózom vele.

Fancsaltól -- Boldogkővárig

A vándorlásból már csak egy hét van hátra, van aki lassan két hónapja csinálja, mai táv kb. 17 km.

-- Józsi Bácsi! Hány napunk van még hátra?

-- Hát, én azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy gondolod, de én szeretnék vagy 30-40 évig élni!  :D

Reggel néhány szelet kenyér, 7-kor nyit a söröző (tudjátok), csomagolás, pakolás, fotózás, indulás. Abaújdevecser és Encs következik, itt néhány embertől elköszönünk. Szupermarket és fagyizó is van megállunk egy órára, hogy mindenki feltöltődjön. Igazi oázis ez, jól belakik mindenki.

Feltöltve Gibártig megyünk, a kocsmába, de István mindenkit kizavar, a vizműhöz időre kell menni. Kéktúra bélyegzést kapunk, majd a vizerőműbe és a viztározóba kalauzolnak el. Mindenfelé kerekek forognak, zsilipek állnak, stb.. Most már ilyesmit is láttam.Egy lány mellé csapódom, aki a közelben lakik, mégsincs meg a környéken a kéktúra bélyegzése. Hernádcécére érkezünk, bélyegző a keritésen, ami igen roszz minőségű, más nincs itt, csak a templom. Alkalmi útitársam közli: ismeri a papot, majd ad bélyegzést. Épp érkezik és misét kezd, az imádkozást nem zavarjuk meg, de a lány a misén benntmarad. Én meg kinnt, pihenek, mig többen utólérnek. Boldogkőváralja, vasútállomás következik, itt elköszönünk néhány túratárstól, vasárnap van, holnap dolgozniuk kell. Megvárom a vonatot, közben a menetrendből mindenkinek utazási információkat osztok. Erikától külön elköszönök, ő utzaik a legmesszebbre, a Békés megyei Gyomáig. A várba egyedül inulok tovább. A várba nem megyek be, hanem innen leereszkedem a faluba.

MTSZ tagtárs udvarán a sátorállitás ingyenes, paprikáskrumplit, bográcsban főzve, lehet kérni 500 Ft, a hozzávalókat nekünk kell elkésziteni. Éppen kész a sátor felállitásával, amikor ömleni kezd az eső, épp a bogrács begyújtása előtt. Mikor alábbhagy, a közeli vendégházba indulok zuhanyozni, ahol a csapat nagyobbik része van, őket elijesztette az eső sátorozástól. Bekéredzkedem (500 Ft), lezuhanyzom, elmegyek WC-re (fizettem érte), majd intenziv esőzés kezdődik, "új felszállók érkeznek. Eső után visszaindulok, Hangultkarbantartó Büfével találkozom. Itt akciós a Kőbányai csapolva, mindössze 150 Ft, iszom is egyet. Itt már megvan a hangulat, az olcsó sörtől egy két ember már beállt (de túristák nincsenek). A félórás zuhanyzásból több, mint két óra lett, hangulatkarbantartás volt. Kiszúrtunk egy borospincét is, a csapat nagyobb része borkóstolásra megy "új felszállók" érkeznek, első programjuk a borkóstolás. A pincében kb. 8-10 fok a hőmérséklet, de pulóvert nem veszek fel. Amikor felérek a pincéből süt a meleg, ez az egyetlen éjszaka, amikor reggelre nem öltözöm föl, és első alkalom, hogy a sátornak mind az alja, mind a teteje száraz marad.

Boldogkőváralja -- Regéci vár

A mai napi adag igen kevés, kb. 15 km. Ébredés, csomagolás, a maradék papriksákrumpli elfogyasztása, vásárlás, indulás. Ez reggel 8-kor a falu központjában történik és a fotó is itt készül. Lassan készülődnek, nem tudják, hogy az indulás nem innen van. Bár én tudok róla, de gondolom: csak nem indulnak el nélkülünk. 8 órakor van, akinek még áll a sátra. Majd érkezik a hir: elindultak. Lemegyek a falu központjába, ahol Ilona már vár minket, ő vezeti a napi túrát. Megérkezem, a Keszthelyi túra vezetője köszönt (még felismer), a fotózásról lemaradok. Sokan az indulást is lekésik, később jönnek.

Arkánál a helyiek (mind idős emberek) meghallják, hogy jövünk, mindenki kivonul a portája elé, úgy kivánnak jó utat. Ilona előadást tart, majd megyünk tovább. Utunk erdő szélén halad, ahol egy idős néni körtét szed.

--Tessék venni körtét! Mindenki vegyen, akár 2-t is lehet!

--Tessék mondani? finom ez a kürte?

--Hát nem tudom, nem kóstoltam. Pálinkába biztos jó lesz! :D

Jobbra fordulunk, Nóri viszont balra, ismét geoláda keresés. GPS-el könnyen megtaláljuk, és a füzetbe bejegyzem: "OKT 50 Jubileumi Kéktúra Vándorlás". Néhány perc az egész, utolsó helyre kerülünk vissza. Útunk erdőben vezet, ahol sokszor patakon kell átkelni, máskor sűrű gazmezőben vagy sárban kell haladnunk, a kéket követni igen nehéz. A GPS viszont nemcsak elvitt a geoládához, hanem a kék követésében is segit, később utólérjük a többieket. Egészen Mogyróskáig haladunk, a szálláshelyig. Mivel mindenki itt száll meg, lepakolunk. A hazautazást még nem látom, de azon vagyok, hogy elköszönök a többiektől és hazaindulok. Mivel nincs buszmenetrendem, a hazaindulást nem látom, de Ilona megnyugtat: ő 5-kor megy haza és az nekem is jó, még hazaérek. Tehát a Regéci várba felmegyek és visszajövök Mogyróskára. Mindegy mikor érek haza, holnap csak délután kell dolgozni. Útközben csöng a telefon, a kolléga holnap reggel nem tud dolgozni, azt kéri, vállaljam el helyette a napot. Húzós lesz, de holnap 15 órát dolgozom majd. Miután visszaérek Mogyoróskára "új felszállók érkeznek", akik nem értek reggelre Boldogkőváraljára, de amikor odaérnek, jönnek utánunk, önállóan tezsik meg a napi szakaszt. Köztük van Gábor is, aki későn kelt fel, majd beült hangulatkarbantartásra, de Mogyoróskára már nem egyedül érkezik meg. Mindenkitől elköszönök, néhányukkal cimet cserélünk, talán találkozunk még, majd Ilonával hazaindulunk.

Novajibrányig busszal megyünk, majd Miskolcig vonattal. Látni vélek egy gyorsvonatot, amire azonnal át kell szállni, csak vasárnap közlekedik. Pont vasárnap van! Miskolcon jövök rá: ma hétfő van, igy csak egy órával később jön vonat, amivel hazajutok, már egyedül utazom. Késő este érek haza, reggel dolgozni kell, ismét felmerülnek a kérdések: van-e hordható nadrágom, cipőm, stb...

Pár napig régen kodobásra itélt cipőben, már nem használt nadrágban dolgoztam.

Vége a harmadik résznek

A kéktúrát 2009-ben kezdtem, hossza kb. 1150 km. Két és fél év alat kb. 250 km-t tettem meg, a Dunától Nyugatra. A vándorlással kb. 140 km-t tettem meg, elsősorban az Északi--Középhegységben, igy már kb. 400 km-nél járok. Élményeim persze olyan kirándulásokról is vannak, amiket ketten vagy egyedül jártam (500+ némi feladattal cimű blog). A vándorláson új haverokat szereztem, azt gondolom lesz miről mesélni, emlékezni. Például erről a vándorlásról.

Várom az új élményeket, remélem nektek is kedvet csináltam: túrázzatok! Az első néhány km nehéz, ezután már életformává fog válni, hasonló élményekben lesz részetek, akár járjátok a kéket, akár alkalmi túrákon vesztek részt. Minden jót!

Akik idén teljesitették a kék-túrát - különös tekintettel a vándorlásra - az elismerést Dobogókőn vehetik át, szeptember 24-én a gyalogtúrázok napján, ünnepélyes keretek között.