A MÁVHOZ sem egyszerű elmenni dolgozni. Miért? Ez a történet egyszerre szórakoztató, meghökkentő, és elgondolkodtató. Jó szórakozást!
Élettörténet következik. Ebből - némi empátiával - belegondolhattok helyzetembe, hogy mit miért tettem.
1998-ban végeztem a Kvassay Jenő Műszaki Szakközépiskolában út- és vasútépitő technikum szakon. Az ElTE TTK-n egyetemi évek következtek, lehettem volna fizikus vagy fizika tanár. Egy évet sikerült elvégezni, aztán ezt talonba tettem. Egyszer majd... valami mást.
Bő egy év múlva édesanyám osztálytalálkozóra utazott, egy férfi vitte haza őket, a MÁV egy külső cégében dolgozik, ügyvezetőként (ha jól emlékszem, ez már 10 éves történet). Másnap elmentünk hozzá beszélgetni, különböző ismerőseinek ajánlott. A Ferencvárosba is ajánlott, aztán amikor bejelentkeztem, már a pályaalkalmassági vizsgálatra irtak beutalót. Ferencváros, Területi Igazgatóság, MÁV Kórház közötti ingázás 3 napos egészségügyi és pszichológiai vizsgálat követekezett. Az üzemorvos beutalt - saját hatáskörben - ideggyógyászati vizsgálatra is. Már nem tudom mit kellett csinálni (kezet kinyújtani vagy ilyesmi), de néhány másodperc alatt kész voltunk.
A pszichológiai vizsgálat meg örök élmény marad. Hatosával jöttek arcképek, be kellett jelölni egyet, amelyik szimpatikus, egyet amelyik nem. Ha láttatok rendőrségi fantomrajzokat, mindegyik kb. olyan volt. Ráadásul az ezer fénymásolás miatt még foltos is volt az egész. Szóval ránézésre 10 év. A falon egy szöges tábla volt, ráfűzve egy cipőfűző összevissza. Alatta egy másik, ugyanilyen szöges tábla, amelyre a fűzőt nekem kellett ugyanúgy föltenni. Fűzöm, fűzöm, javitom, stb. Majd az orvos rám szól: ez időre megy, ok., sokára készülök el. Majd meg kellett számolnom, hány hiba van. Egy, kettő, három... köszönöm (végig sem számoltam), az orvos leállitott.
Egy vetitőgépbe kellett belenézni, rövid időre 1, majd 2, 3, stb szám villant fel (kb. fél másodpercre). Egy idő után már tallálomra mondtam számokat (vaktyúk is talál szemet alapon). Egy szűk karikagyűrűbe egy pálcát kellett beletartani. Ha a pálca a gyűrűhöz ért, akkor zörögni kezdett. Nálam abba sem akarta hagyni :D. A pszichológus behivott az irodába, miért remeg a kezem. Nem remeg nekem a kezem. Szemet becsukni, kezet kinyújtani, igazam van: tényleg nem vészes :D. Aztán a sör és borfogyasztás veszélyeiről hallgattam meg rögtönzött előadást, már nem először. Pszichológialag B kategóriás lettem, mozdonyvezető, forgalmi szolgálattevő és fegyveres őr nem lehetek. Vonalgondozónak megfeleltem, ezekkel az eredményekkel együtt.
Hétfő volt, eü. alkalmasság rendben, jövő héten kéne kezdeni. Egy megdöbbentő bejelentést tettem: két hét múlva bevonulok katonának. Akkor másnap kéne kezdeni, ám nem sikerült ilyen rövid idő alatt elhelyezni. A szolgálat fél év, leszerelés után visszatérünk rá. Ha a bloghoz hozzászólsz, kérlek ird le, jó ötlet volt-e ezt bejelenteni, egyesek szerint nem.
Leszerelés előtt egy héttel még állt az egész, leszereléskor összeült a vezérigazgatóság, legalább fél évre mindenkinek megtiltották, hogy dolgozókat vegyen fel. Az Északi Járműjavitó portáján 20 évig állt a táblán "Villanyszerelőt, féklakatost felveszünk". Hát, 20 év után ez a tábla lekerült ezidőtájt, legalább fél évig nem is került vissza. Ezt is tallonba tettem: egyszer majd...
Évente kb. egyszer bejelentkeztem, hátha lesz valami, de nem lett. Az elmúlt tiz évben sokfelé dolgoztam: szociális ebédet osztottam, piackutatást végeztem, raktárakban, élelmiszerboltokban dolgoztam, stb, munkanélküli is voltam. A munkaidőm egyre hosszabb, a fizetésem pedig egyre magasabb lett. Jelenlegi munkahelyemen 7 éve dolgozom. Hát, szó szerint jól tartanak, szeretnek, talán nekem van ott a legjobb dolgom. Már nem kell reggel 6-tól este 9-ig dolgozni, elég csak munkaidőben, és ez már a jelen.
Napjaink történése következik
Egy napon egy újsághirdetésen akad meg a szemem. A MÁV pályamunkásokat keres. Feltétel vasas szakipari végzetsség sokféle lehet, lakatos, heggesztő, fémmegmunkákó stb.. Ezekhez én teljesen hülye vagyok, de talán tudnak mást is, ezért önéletrajzot irok. Az életrajzra visszajelzés érkezik, meghivnak egy egész napos kiválasztásra. Több szakaszra is keresnek kollégákat, kb. Észak-magyarország felére Hegyeshalomtól Szolnokig. A válaszlevélben kb. 15 környékre lehet jelentkezni, ide mind keresnek pályamunkásokat különböző szaktudással. Egy másodpercig nem gondolkodtam: mit mondok a munkahelyen, miért nem megyek dolgozni: el kell mondani az igazat, annyiras zeretnek, és bejött.
Reggel 9-kor kezdődik a nap a területi igazgatóságon. Otthon felöltöztetnek: zakó, ing, kölcsönkabát, stb. A kb. 30 emberből én lettem talán a legjobban kiöltözve. Otthon hitték azt állásinterjúra megyek, itt ezt a szót szándékosan nem használják. A zakót hamar leveszem: ne lógjak már ki olyan nagyon a tömegből.
Egy órás előadás következik: mit kell egészen pontosan csinálni, milyen munkarendben kell dolgozni, mikor lehet belépni, mennyi a fizetés, stb.
Minden kérdésre választ kapunk. Milyen módszerrel szoktak heggeszteni, stb. Ha valakiben látnak fantáziát kitérőlakatos lehet, ha elvégez egy ilyen MÁVos iskolát, alapfizetése 104 000 FT, egyébként 98 000. Ehhez jön a készenléti időszakban délután 20, éjszaka 40% műszakpótlék. Ha ezalatt dolgozni kell, akkor némi juttatás ezért is jár. Igen, szabadjegy és kafetéria is van, valamint igény esetén munkásszállás, melynek dija havi 5000 Ft. Eszembe jutnak az iskolai évek, amikor a járműjavitóban 17 Ft volt egy ebéd, egy gombóc fagyit ennyi pénzből már akkor sem kaptál :). Egy óra után szünet következik, miközben folyamatosan érkeznek új emberek. Meg lehet enni a tizórait is, stb.
Tesztirás következik. Heggesztési ismeretekről kell számot adni. Például, hogy milyen beosztásban gyártják a tolómérőt és a nóniusz skálát, mit kell tenni, ha gázheggesztés közben tűz keletkezik, stb. 20 kérdés, 2 választ tudok. 1 négyzetméter, hány négyzetcentiméter (10000), mi a teljesitmény egysége (Watt). Feleletválasztós teszt ez, általában három válasszal, úgyhogy karikázni kell. A következő teszt már jobban néz ki. Szövegértés következik 10 perc van rá. Amire megértem, miről szól ez az egész, 5 perc eltellik, úgyhogy a karikázásokat újra kell gondolni és belejavitani (van ahol mind a három választ bekarikázom, aztán próbálom valahogy törölni). Ezután még egy teszt következik, egészen egyszerű a feladat. A bal ábra (általában valamilyen vasúti jelzés) egyezik a jobb oldali kb. nyolc ábra egyikével, ezt kell jelölni. Viszonylag gyorsan, mert 5 perc van rá, és milyen sok ábra... Ezzel is megvagyunk.
Elkezdődnek a beszélgetések egy tárgyalóban, ez kb. 5 emberrre kb. egy óra, valamint az adategyeztetés is, ez emberenként kb 3-5 perc. Még mindig érkeznek új emberek, akiket holnapra hivnak vissza ugyanilyen eljárásra. Bár a bizonyitványok megvannak, le is fénymásoltam őket, de otthonhagytam (pedig fel van irva: hozni kell). Ezért az egyzetetésen sietek előre, és tudok menni fénymásolni, lesz rá időm bőven. A bizonyitványt viszont lefénymásolják, de feltesznek egy kérdést: van-e másnak ilyen problémája? Mi az hogy! Ha 40 darabot nem kell másolni, akkor egyet se! Lehet menni ebédelni is, mert a beszélgetések hosszúak, kb. ötösével mennek az emberek. A többiek meg néznek maguk elé, esetleg beszélgetnek kicsit. Közben a személyzetisek próbálnak lelket önteni a jelentkezőkbe, hogy ne legyenek elkeseredve, mert nagyon sok életrajzot kaptak. Akik most itt vannak, azok esélyesek, sok életrajzot utasitottak el. Nem egy és nem két ember kell ide, hanem sok. A nyugtatásba én is beszállok, mivelhogy kb. 15 helyszinre keresnek embereket, ezért legalább annyit szeretnének is felvenni. A válaszlevélre talán még emlékeztek néhány sorral feljebb.
Időnként még érkeznek emberek, pedig már kora délután van. Az egyiknek a neve lesz ismerős, aztán megszolitom: Veled már játszottam talán tavaly egy sakkpartit, de nem tudtuk egymást melyik klubba tenni :D. Meséltem már az öltözékemről, csak én öltöztem fel úgy, ahogy. A többiek kardigánban (vagy még úgysem), BKV-s nadrágban, volt akin még ez sem. Engem viszont igy nem engedtek el otthonról, pedig utálok öltözködni és nem is tudok. A jelenlévő harmic emberből nagyon kevés, aki fiatalabb nálam, talán még kevesebb akinek munkája van. 40-50 éves emberek, akár 20 év lakatosmúlttal keresnek állást zömében. Azt hiszem, hozzájuk képest nagyon jó helyzetben vagyok. Egyikük lánya régész (gondolom bölcsészdiplomával), áprilistól novemberig ásatásokon dolgozik. Novemberben felmondanka nekik, majd márciusban, ha van mit csinálni, visszaveszik őket. Télen meg raktárban, szalag mellett dolgozza végig azt a pár hónapot, valami pénzük mégis legyen. Tehát egy évben kétszer keres munkát.
Délután kb. négykor én is sorra kerülök beszélgetésre. Háromfős bizottsággal ülünk szemben öten, mindenki bemutatkozik, miért szeretne itt dolgozni, mihez ért, mit ajánlanak neki, stb. Néhány mondat után engem leállitanak, nem tudnak velem mit kezdeni, külön beszélgetést ajánlanak fel. Monor környékén keresnek olyan munkatársakat, amit én tudok, jövő héten jöjjek vissza. Képzeljétek el! Beszélgetnek kb. 50 emberrel, egy órás interjúkban. Odamegyek, viszonylag felöltözve, gőzöm nincs a vasmegmunkálásról, munkahelyem is van (ráadásul nem is akarok felmondani, nem keresek állást, ez csak úgy szembejött velem). Akár több, mint száz embert meghallgattak, de ilyennel valószinű, nem találkoztak. Az egyórás beszélgetésből kb. 10 percet ültem végig, e pillanatban nem tudnak velem foglalkozni, úgyhogy elmentem haza. Ezt én is igy gondoltam, hátha tudnak mást, és tudnak :)!
Jövő héten jelentkezem, és megbeszélünk egy időpontot. Amikor a boltban ezt bejelentem, csak annyit mondanak: fontoljam meg: biztos helyem van, nem szabad elhamarkodott, bizonytalan döntést hozni. Nos, Ti, akik eddig végigolvastátok ezt a blogot, vagy ismertek egy kicsit, akkor értitek: miért vagyok kiváncsi erre az egészre. Váratlan fordulat áll be ezek után: egyszerre dagad be az arcom, valamint erős megfázás is kijön rajtam (a kettő egyszerre). Olyan szinten, hogy a köv. 3 napban három fogorvost kell felkeresni, és ezt a napot már nem is dolgozom végig, sőt másnap már be sem kell menni, aztán meglátjuk. Igy viszont nem kell a munkahelyről menni a megbeszélésre, hanem a fogorvosi kezelés után kell ezt megtenni.
Még egy beszélgetés már négyszemközt
Néhány mondat után jön az információ: ez nem fog menni. Szeretne látni egy határozott embert, aki mindig önállóan tud dönteni, és én nem vagyok ez az ember. Szerintem sem. 3 hónap próbaidő van, a végére pályamesternek leszek kinevezve. A vonalgondozó csak egy ugródeszka, nem leszek ott sokáig, pályamesternek kell lenni. A pályamester tudja a feladatokat, amit elméletben már megtanultam, és képes arra, hogy embereket irányitson, mivel ezeket a munkákat 6-8 fős csapatban végzik, a pályamester vezetésével. Nem könnyű ilyen emberekkel bánni, 10 embernek 100 gondja van. Nem vagyok olyan ember, amit mondok, az úgy van. Megegyeztünk: nem vagyok ilyen személyiség. És a technikusok sem keresnek sokkal jobban, mint amennyit most keresek (számokat már mondtam). Mindketten úgy látjuk jónak, hogy a boltban dolgozom tovább, valószinű a próbaidő végén is azt fogják mondani: sajnos nem megy. Ez a bolt egy biztos munkahely, ahol szeretnek és ilyen munkahelyek között viszonylag magas a fizetésem (bár van órám rendesen). Három hónap alatt tanuljam meg azt, amit öt év alatt nem? És győzzem meg arról a többieket, hogy nemcsak szakmailag vagyok jó, hanem képes néhány hónap múlva önállóan dolgozni és embereket irányitani? Inkább nem. Ha nem lenne munkahelyem megpróbálnám, életmnek egy nehéz időszaka lenne, de jó lehet visszaemlékezni majd rá.
Mindezekre amiket ideirtam örömmel fogok visszaemlékezni és egy picit okosabb lettem. Ennyire futotta. A Ferencvárosnan az ajánlat még most is áll, de munka e-pillantban nincs, vahy legalábbis nem tudok róla.
Remélem Te is jól szórakoztál, amikor végigolvastad.