Emlékeztek még? Ha nem olvassátok el "Bolyongójegyet veszek" cimű bejegyzésemet! Kelte 2009 november 27.
Nem írtam arról, hogy merre és kikkel jártam, kizárólag a jegyvásárlással voltam elfoglalva. Ezt a hiány pótolom most.
Általánosságok, bevezetés
Az első Bolyongás 2000 januárjában, az utolsó 2002 júniusában történt, minden évben kétszer, januárban téli, júniusban pedig nyári.
Arba meglátása nagyon jó, tényleg nem kellett megmondani, merre megyek. Ez néha nagyon jó, ha odaérünk akkor ezt jelzem.
A Bolyongójegy ára 2200-2500 Ft volt, a viteldíj emelésével ez is picit emelkedett. A jegy ára egyenlő a mindenkori 400 km-es egy útra szóló teljesárú menetjegy árával.
Valamilyen oknál fogva sosem kellett egydül utazni, lássuk kikkel mentem együtt! Kikkel utaztam együtt? (a név után a Bolyongás száma szerepel)
Matyi 5, Feri 3, András 2, Tamás 2, Gergő 1, Csaba 1, János Igazolványa 1
Reggel 2-kor kelés, állomáson töltött éjszaka, éjszakai vonatozás, jegyvásrlási problémák előzték meg a Napot. Ha ilyenktől nem félsz, és a nehéz vagy rövid éjszakák nem veszik el a kedved ettől és még másnap is használható vagy szellemileg, csak akkor vágj bele! A kis csapatot összeszedni nehezebb volt, mint kitalálni azt, hogy hogyan lehetne hazamenni este.
Utánam csinlnátok? Csak rajta! A vonaton viszont ne hivatkozzatok arra, hogy nekem is sikerült! Az estleges büntetés a Ti kockázatotok.
Bizonyára észrevettétek: nem rakok fényképeket, ábrákat a blogba, mert nem fotózom útközben, és nem értek hozzá, hogyan kell azokat beillleszteni.
Első Bolyongás 2000 január
Útvonal: Budapest Keleti -Szolnok - Debrecen - Nyíregyháza - Miskolc - Füzesabony - Óhat-Pusztakócs - Füzesabony - Aszód - Vác - Dunakeszi - Budapest Nyugati Utastárs: Matyi, János Igazolványa
Matyi akkoriban Dunakeszin lakott, reggel 3kor akart találkozni velem a Nyugatiban. végül 4 órában egyeztünk meg. Otthon azt mondta, szombaton Nagyatádra megyünk sakkversenyre. Mivel eszébe jutott, hogy reggel nem ér be a Nyugatiba, kitalálta, hogy pénteken indul el a sakkversenyre. Pénteken még dolgoztam egész estig, Matyi apja meg keresett (Matyi ekkor mindösze 16 éves volt) telefonon. Este tíz lehetett, amikor hazaértem és elmondtam neki mi történik másnap (én sem tudtam hol alszik majd). Megbeszéltük, ha reggel megtalálom hazatelefonálunk.Ettől persze már otthon kitört kisebbfajta pánik. Reakcióm: a 24 óra még el sem kezdődött és máris milyen problémák vannak.
Reggel a Nyugatiban találkoztunk, telefonáltunkhaza 4 órakor, minden rendben van. Nekem viszont bevalotta: előző este berúgott, 11-re ment Nyugatiba, hogy ott alszik. Közvetlenül a találkozás előtt 20 percet sikerült aludnia. Hol attól félt hogy megverik, megerőszakolják, de a takarítokkal összehaverkodott. Ott reggel megígérte, soha ilyet nem csinál. Aztán elővette János igazolványát, amit osztálytársától vett 1000 ft-ért kölcsön. Komolyan elkezdtem aggódni, hogy nem jó ötlet az ilyesmi. Előkerült 4 liter Pusztamérgesi Olaszrizling is.
Menetrendünk nem lévén (csak egy vasúthálózati térkép), megtehettük, hogy azzal a vonattal indulunk, amelyik leghamarabb indul. Nyíregyháza után röhögtünk a legtöbbet Füzesbokor és Virányos megállóhelyeken.
Délben értünk Miskolcra, hogy majd megyünk erdei vasúttal is. A villamoson Matyi bliccelni akart, de én nem hagytam, vettem neki jegyet. Mihely elindult Tiszairól előkerült ellenőr. Szemben velem Utasnak beszámíthatatlansági igazolványa volt, melynek tulasjdonosát nem szabad idegesíteni (kicsit sem), mert a reakciói kiszámíthatatlanok és ezért felelősséget senki nem vállal. Diősgyőrbew érve tapasztaltuk, hogy ma már nem megy vonat (megtalálni is elég nehéz volt, pedig jó helyen sikerült leszállni a villamosról). Ha még délelőtt odaértünk volna..., talán, de télen? Vissza a vonathoz.
Füzesabonynál álltunk meg és a hangos mondja: személyvonat indul Debrecenbe. Elgondoltunk: átszálljunk, vagy se?. Pár perc múlva az átszállásra szavaztunk. Ez a vonat megy Óhat-Pusztakócsra. Nagyon kíváncsiak voltunk rá. Leszálltunk ott. Minden vasúti térképen jelölve van. Negyven percet töltöttünk el ott: a semmi közepén, azóta is ezen röhögünk. Meg a várótermen, ami be van zárva, és felirat rajta: "Gyermekes anyák váróterme".
Füzesabony után egy börtönből frissen szabadult ember (de tényleg) kért a borból, hogy adjon a kalauznak, ugyanis nem volt jegye. Rákérdeztem: ezzel akarod bünteteni? Megérkezett a kalauz, hogy őt is ellenőrzik, de ezzel megitatni szegényt. Kalauz mellé álltam, lehet, hogy tud valamit, ellenőrizni fogják. Később matyi elment wc-re, így egyedül maradtam a fülkében. Karszalagos ember kérte a jegyet, ilyet még nem is láttam. Persze a jegyet ő sem írta alá. Matyi a vasuatasigazolvánnyal most biztosan le fog bukni. Nem bukott meg vele.
Végül mindenki hazaért, de a bor nem fogyott el, mert mindig vizeztük, hogy ihatóbb legyen. Mi történt vele? Nem tudom.
A világ kicsi. Egyszer anyám mesélte egy ismerősének, aki a MÁV-nál dolgozik, hogy miket csinálunk. Kiderült: az igazolványt a fiától lopták el (miután bemondtam a nevet). Kaposvárott járt iskolába, és feltörték az autót, amiben az igazolvány volt. Jót röhögtünk ezen, mennyi ilyen igazolvány van forgalomban.
Második Bolyongás 2000 június
Útvonal (10 év távlatából már nem emlékszem pontosan) Budapest keleti - Győr - Veszprémvarsány - Szombathely - Ukk - Tapolca - Budapest déli
Útitárs: Matyi (most már diákjegyet vett)
Reggel hat óra, Dácia indul Bécs felé a 8. vágányról, és még jegyet is kell venni. Rohanás, utolsó kocsiba fel, még nem ment el. Helyet foglaltunk, megvan. Kicsit később megállapitottuk, nincs a vonaton senki. Távolabb sem. Lehúztukaz ablakot és hangosan röhögtünk, hogy milyen vonatba szálltunk: nincs itt senki, csak mi vagyunk. Narancssárga mellényben emberke: Ti nem tudjátok, hogy az utolsó két kocsi az állomáson marad? Az egy ilyen nap volt. Ez a csoda: igy sem maradtunk le rola.
8:01 Személyvonat indul Veszprémvarsányba, akkor már tudtuk onnan Pápa felé lehet továbbmenni. Ilyet sem láttunk még: Bz-re szálltunk fel hátra, ahol ez állt "Kalauz nélküli kocsi" A jegyvizsgáló az első kocsiban található. Aki nem vett jegyet oda szálljon fel, és pótdij nélkül veheti meg (ha nincs jegykiadás). A vonaton a pótdij akkor még csak 400 Ft volt, de a KN kocsikban már 1500 Ft. Jót röhögtünk. Ám a legnagyobbat a papir végén álló szöveg végén röhögtünk "A vasút figyel Önre". Rögtönzött vers: A vasút figyel Önre, a vasút Önre figyel, kérek szépen mindenkit, ezt ne higgye el! (na milyen?).
Természetesen Veszprémvarsányban is KN kocsiba szálltunk, Matyi jegy nélkül. Néhány perc múlva a jegyvizsgáló is hátrajött, és szó nélkül kapta a jegyet Veszprémvarsánytól Pápáig. Egyszer nagyon rá fog fiztni az ilyesmire!
Pápán két óra kocsmázás, majd irány Szombathely. Dél körül Celldömölkre értünk. Ismét megállapitás: senki nem maradt a vonaton. Lehúztuk az ablakot és kikiabáltuk: csak mi vagyunk a vonaton. narancssárga mellényes ember: ti nem tudtátok, hogy potlóbusz megy tovább Sárvárig? vonatpótló buszon sem ültünk még az életben.
Szombathelytől egészen Tapolcáig elvesztek mára az emlékeim. Tapolcán a Restiben azt hitték, hogy katonák vagyunk, akartak adni 10% kedvezményt. Hát igen a katonákat kiengedték a laktanyából. jól berugtunk.
A hazafelé út a Balaton északi partján vezetett. Hiába a táj szépsége, hosszú nap végén, ittasan végigaludtuk az utat.
Harmadik Bolyongás 2001 január
Útvonal: Budapest déli - Zalaegerszeg - Zalalövő - Bajánsenye - Zalalövő - Zalaegerszeg - Budapest déli
Útitás: Matyi
A szituáció a szokásos: megbeszéljük: Zaalegerszegen még nem jártunk, menjünk a Délibe. Megérkeztünk 5:50-kor, lehet hogy egy két perccel később. 5:55-kor kb. két perc múlva indul vonat Szombathelyre és Zalaegerszegre. 6:15-kro Dunaújvárosba. hosszú sor kigyózott, már lemondtam róla hogy ma Zalaegrszegre megyünk. Matyi észrevette nyilik még egy pénztár, odaugrott és megvette a jegyeket. Majd rohanás a vonat után. Talán nem is látták, hogy az utolsó pillanatban szálltunk fel (még sötét volt, mert téli Bolyongás). Még helyet sem foglatunk, máris indult a vonat. Útközben megkérdeztem a jegyvizsgálótól: megnyilt-e már a vonal Szlovénia felé? Nem tudja. Bár a menetrendváltáskor Karácsony előtt elindult rajta a forgalom, de mintha azt visszavonták volna (jókat tudok kérdezni).
Zalaegerszegtől Zalalövőig semmi érdekes nem történt, de Zalalövőn!
Dél volt. Állt bent egy Bz motor. Megkérdeztük: hová megy: Bajánsenyére. még egyszer megkérdeztük: a válasz ugyanaz. Igen, ez az! A nemrég átadott vagy még nem átadott Szlovénia felé vasút. Közölték: tulajdonképpen szombat van és hétvégén nincs ezen a vonalon forgalom. Mégis megy vonat, mert túristacsoport megrendelte. A nagyrákosi völgyhid, stb.. A gyermekek meg élvezik, hogy vezethetik a mozdonyt. Milyen kép! Egy csoport gyermek, meg hozzájuk csapódó két Bolyongó. Egy órakor Bajánsenyére értünk, leszálttunk, majd a vonat továbbment. Tényleg az ország szélén voltunk. Mindez nem valósulhatott volna meg, ha meg kell mondani merre megyünk, ez volt a bolyongójegy egyik előnye. Reggel épphogy eléred a vonatot és ide jutsz!
Ez a vonat visszafelé már nem megy (legalábbis nem tudjuk mikor). Buszmegállót találtunk, ám szombat lévén itt nem jár busz. Gyaloglás következik: mennyit kell menni és hová jutunk, nem tudtuk. Bajánsenyére egy bisztróba értünk (kb. 2-3 km után). Két óra várakozás, majd indul busz Zalalövőre, fél óra múlva ismét vonat Zalaegerszegre.
Itt kellett venni kannás bort, hogy majd hazafelé megisszuk. Kétkocsis vonat volt, mi az első kocsiba szálltunk, rajtunk kivül nem volt senki. Tudjátok mi történt? Kiborult a bor és az egész kocsit beteritette. Bobánál meghalljuk a hangost: a vonat első kocsija Celldömölkig közlekedik, itt szétkapcsolják. Először is nekünk hátra kellett menni Budapest felé. Másodszor meg a teljesen üres kocsi elment Celldömölkre, a borban úszva. (most hogy ezt irom, eszembe jut. talán a "baleset" miatt küldték oda) Szerencsére Utas nem volt rajta. Ha lett volna a borban, kellett volna utaznia. Ezekkel az élményekkel érkeztünk haza.
Negyedik Bolyongás 2001 junius
Útvonal: Budapest keleti - Hatvan - Miskolc - Nyiregyháza - Záhony - Mátészalka - Debrecen - Budapest nyugati
Matyin kivül Tamás, András és feri is elkisér, igy öten vágtunk neki az útnak.
Reggel esett az eső elég rendesen, még éjszakai buszok jártak mikor indultunk. Esőkabát, élelem egész napra, térkép volt nálam, úgy néztem ki, mint máskor. Tamás a szakadó esőben felszáll az éjszakai járatra, itt beszéltük meg a találkozót vele. Rövidújjú poló volt rajta és a zsebéből kilógott a kannás bor. Szerinte csak ezt kell hozni. Meginni persze jórészt ezeket nekem kell. Tamás azóta egyházhoz csatlakozott és antialkoholista lett.
Miskolc és Nyiregyháza között egyszer már vonatoztunk, bemutattuk a többieknek is Matyival, hogy min röhögtünk akkor. ezt a sztorit lehet, hogy már ismeritek: Mátészalkánál a jegyvizsgáló jegyet kért, de nálam számla volt. A jegyet kéri. Az ÁFÁT vissza lehet igényelni, de neki a jegy kellett. Sajnos a Nyugatiban kiakadt a jegykiadó gép (egyébként rá van irva "készpénzfizetési számla és menetjegy"), mit tud Velem csinálni?
Igy tiz év múlva kb. ennyire emlékszem belőle.
Ötödik Bolyongás 2002 január
Útvonal: Budapest déli - - Pusztaszabolcs Sárbogárd - Bátaszék - Kiskunfélegyháza - Lakitelek - Szolnok - Jászberény - Hatvan - Budapest keleti
Útitársak: Matyi, Feri, Tamás, András
Átlagosnak indult ez a nap is. Némi derültséget csak az okozott amikor Sárbogárdtól Bátaszékig kellett jegyet venni. Négy jegyet kellett venniük, nomeg öt IP pótjegyet, ez összesen kilenc jegy. Amikor a nyakamba tettem felért egy sál hosszúságával. Bátaszéken két óra kocsmázás következett. Erre az útra már vittem magammal mentrendet is. Igy egy kicsit előrelátóbb lehet az ember. Ha már Bátaszéknél vagyunk, menjünk át a bajai Duna-hidon.
Irány Kiskunhalas, hogy onnan hogy tovább, majd meglátjuk. Dél volt: átkeltünk a Bajai-Duna hidon. ennek mörömére megittunk egy üveg pezsgőt. Azon kezdtünk el tanakodni, hogy merre menjünk tovább. Nem tudom hogy történt, de azt vettem észre, hogy már nem öten hanem hatan beszélünk róla. Itt lép be hatodiknak Csaba. Bár Jászberénybe elég bonyolultnak tűnik eljutni, de Csaba meggyőzött róla: ő már megtervezte. Irány tehát Jászberény. Szintén jó, hogy nem kell megmondani előre, hogy merre mész.
Fogyott az alkohol rendesen és Csabával hosszasan beszélgetünk (főleg én). Pécsre járt akkoriban iskolába, földrajz tanár szeretett volna lenni. Bár Budapesten is van ilyen iskola, de az túl közel van. Aznap éppen Zalaegerszegről indult (szombati nap volt), Jászberénybe tart. Mindenhol vannak haverjai. Lakiteleknél pedig tiz üveg sört kértünk elvitelre, általános jókedv közepette (lehet hogy utána áruhiány bezárt a Vig Bakter Söröző?). Szolnokon még biliárdozni is maradt időnk, majd Jászberénynél elbúcsuztunk Csabától. Soha, senkivel ebben az életben még nem cseréltem telefonszámot első találkozás után (leszámitva néhány félhivatalos ügyet pl. munkahelykeresés, stb.), ám Csabával kivételt tettem.
Ilyen élményekkel fejeztük be ezt a napot, és reméltük Csabával találkozunk még újabb Bolyongások alkalmával. Sajnos nem igy lett. A hatodik Bolyongás előtt egyszer még beszéltünk vele, utána pedig a telefonszáma megszűnt.
Hatodik Bolyongás 2002 junius
Csabával próbáltam meg a kapcsolatot felvenni, de ez nem sikerült. Matyi is kihagyta ezt a Bolyongást, Tamásnak meg Andrásnak talán ez nem akkora élmény. Ferivel és Gergővel metnem (bár ez neki nem való), rábeszéltem hogy megszereti a vonatozást is (ekkora BKV-s sráccal még nemigen találkoztam).
Az eddigi Bolyongások kb. 600 km-sek voltak, nem szerveztük meg az útvonalat. Mennyi lehet mindez, ha meg van szervezve? Akkoriban, két nappal a Nagy Út előtt menetrendvéltozás volt. akkoriban álltunk át a decemberi menetrendváltásra, hogy Európában ez van, nálunk addig május utolsó vasárnapja volt a menetrendváltás napja. Ezért abban az évben másfél év volt a menetrendi év. Az egész belföldi mentrendet újrairták, egy vastag fehér könyvben jelent meg. ezt vettük át a Keletiben. itt vettünk két Bolyngójegyet is, számlára, mert géppel már nem adták ki. Ezután felmentünk Ferihez, magunkra csuktuk az ajtót, és lapozgattuk a könyvet, hogy minél több km legyen. Különben is: ezzel a társasággal lényegesen kevesebb alkoholt tudunk csak fogyasztani. Három órás szervezés után kijöttünk a szobából: megvan. Mire jutottunk?
Budapest déli - Győr - Veszprém - Székesfehérvár - Nagykanizsa - Kaposvár - Rétszilas - Bátaszék - Kiskunhalas - Kiskunfélegyháza - Kőbánya Kispest. Akkoriban még jártak postavonatok, igy kb. 900 km jött össze. Veszprém és székesfehérvár között csökkentett áru IC pótjegyet kellett venni.
Az előző nap egy villanyszerelő haverom vitt el dolgozni, ami ivászatba fulladt. Este 10 körül értem haza. Csomag összeszedése, mert már indulni kellett, még nappali buszok jártak. A Keletibe kb. háromnegyed egykor értünk oda, és megállapitottuk: innen nem megy postavonat Győrbe. Fél óra alatt átszálással nem érünk a Délihez (hopp, ezt elnéztük), szerencsére Pécsre indul postavonat, Kelenföldnél leszálltunk róla, igy még utolértük, irány Győr. Kishiján elbuktuk az egész utazást!
Győrben volt bő egy óra pihenő (ez volt a leghosszabb szünet egész nap). Mivel éjszaka nem aludtunk Veszprémig az út meglehetősen kényelmetlen volt. Sokak szerint Magyarország legszebb vonala a 11 számú, mégis inkább aludni próbáltunk egy kicsit.
Kaposvárig semmi érdekes nem történt. Se Ferivel, se Gergővel nem megyek többet Bolyongani. Ferivel sakkozni kellett utazás közben, Gergő inkább aludt. Mikor Kaposvárott felszálltunk a vonatra, megmondtuk Gergőnek, hogy ez a vonat a Délibe megy. Rétszilasnál nem tudtuk leszedni onnan, így Ferivel ketten maradtunk.
Egy jó tanács: mindig az állomásépület felőli oldalon szálljatok fel a vonatra. Rétszilasnál megállt előttünk a vonat, és azonnal indult tovább, a már guruló vonatra kellett felszállnunk. Ceglédig semmi érdekes nem történt. Majd a postavonatra 10-kor jegyvizsgáló érkezett, aki közölte: a Bolyngójegy már megszűnt. Levettem a menetrendet a polcról, a kedvezménytáblázatban benne van. Nem volt benne, tehát tényleg megszűnt. Nem én vagyok a hibás, hanem aki kiadta. Megígértem, hogy többet Bolyngójegyet már nem veszek. Ezzel a megleoetéssel érkeztem vissza Budapestre.
Utóélet
Nem mindenki birja az ilyen sok vonatozást. Aki viszont bírja az ezzel járó problémákat, egy élménnyel lesz gazdagabb (ez jól látható a fenti példákból).
Innentől kezdve mindig meg kellett mondani, merre mentünk. 500+-ra egy vasútbarát története ébresztetett rá 2007-ben. Ezek az Utazások már másról szólnak (legalábbis egy kicsit).
2002 ben voltam katona Szombathelyen. Hétfőnként Laktanyasorakozó volt az alakulón. Ezredesek beszéltek, mi meg vagy ezren vigyázzállásba hallagttuk. Majdnem szó szerint idézek:
"Maguk pénteken elhagyhatták a laktanyát és hazamehettek. Ám vasárnap estig mindenkinek vissza kell érkezni. Szalma hv. és Szikszai hv. azonban nem jöttek viszza, ellenük az elfogatóparancs kiadásra került. Szalma hv.önként jelentkezett a siófoki rendőrkapitányságon, Szikszai hv. azóta is bolyong".Hát én akkorát röhögtem, körülöttem ezer ember vigyázállásban. Majdnem fegyelmit kaptam miatta, de sikerült elmondanom, mit jelent a számomra ez a szó.
Mindezeket nagyon jól esett leírni.