A 27-es busszal indultam haza a Gellérthegy felől, ám váratalan fordulat követekezett. A bejegyzés címéből kiderül: a piac érintésével kerültem haza Pestrzsébetre.
A Hegyről lefelé a Móricz Zsigmond Körtér irányába haladunk. Egy göndör szőkésbarna hajú lány elnézést kér kis akkcentussal, többször egymás után. Odamegyek: piacra mennek, de nem tudják merre kell menni. Mellette egy fekete hajú lány, a haja feltűzve, egyántalán nem beszél magyarul. Göndör hajú lány viszont fordít.
A kínai piacra igyekeznek, abból van egy pár. Hosszú piac, próbálják magyarázni de a neve nem jut eszükbe. Hosszú piac, akkor ez nem a Bazár Kőbányán, hanem a Négy Tigris. Hurrá: megvan. Tulajdonképpen mehetek arra én is (miért ne?). Mivel külföldiek nem tudják merre kell menni. Ami azt illetti a piacról mostanában elég kétséges hírek érkeznek, állandó fogyasztóvédelmi és adó és egyéb ellenőrzések hatására a piacot talán be is tiltották, eldaták a Józsefvárosi vasútállomást is. Lehet arra menni, de nem tudom mi fogja őket várni, nem tetszik ez nekik, ezt ne tegyék meg velük stb.. Ők imádják a kinaiakat úgy ahogy vannak, meg azt az egész környezet. Néhány útitárstól próbálunk kérdezősködni, de helyeslésen kívül konkrét információt nem kapunk. Eközben a busz a Móricz Zsigmond Körtérre érkezik.
Metróval ne menjünk, mert arra fizetni kell, mire mondom nekik: kapnak használt jegyet, majd bemennek azzal, ezt nem kell olyan komlyan venni. néhány történet az itteni állpotokról, amely nagy röhögést vált ki mindhármunkban. Metróval amúgy sem érdemes menni. A 6 villamos pótlóra szállunk.
Alacsonypadlós járműre szállunk, amin egy férfi (65 év körüli) kinyitja az ablakot. Be akarom csukni, mert működika a klíma, de a férfi elhajt, ne moindjak már ilyen hülyeséget. Két útitársam meg néz: ezt az ablakot nem lehet becsukni, ezt még tanulni kell. Aztán megkérdezik, hogy mennyibe kerül egy jegy Balatonfüredre, és meg lehet-e jattolni a kalauzt? A táskámban mindig van vasútmenetrend, tehát tudok válaszolni a kérésekere. A kalauz jattolása pedig szintén nem egységes. Mostanában szeretik útközben lecserélni a kalauzt, és az új kalauz kéri a jegyeket, akkor lebuktok.Erre szintén mindhárman elkezdünk röhögni.
A Baross utcánál a 9-es buszra szállunk át, és a beszélgetés érdekes fordulatot vesz. megkérdezik hány éves vagyok és ők elmondják: ők hány évesek. Néhány évvel fiatalabbak nálam (csak). Az angol lány megjegyzi: milyen szépek a fogaim, biztosan nem dohányzom. Hát nem, viszont fogat sem mosok túl gyakran (mégis szép). Aztán: szép kékek a szemeim, nem érzékenyek az erős fényre? Náluk nincsenek kék szemű férfiak. Mivel foglalkozól kérdések jönnek. Nemsokára a piachoz érkezünk, elkérik a telefonszámomat. Azt mondják ismernek olyan munkahelyet amit nekem csinálni kell: hasonló külföldi túristákat kell kalauzolni a városban. Taxi és nyelvtudás nélkül, szinte kizárt. Én leszek az az ember a reptéren, akinek (a VU kitűző hélyén) egy kitűző van a ruháján "Ken náj help Juh" felurattal. Ez men baj: csak megyek és a túristák meg jönnek utánam. Felírják a telefonszámom: nevem: "Cristián from Budapest (crazy)". A leszállás van hátra: Megsimogatják a hajam és mindketten azt mondják: "szia" (meg én is).
Azóta is mosolyogva gondolok vissza ezekre a percekre. Ilyen percekért érdemes ezt az egész bolyongásokat csinálni. Természetesen a 27 buszra sem azért szálltam fel, mert éppen arra volt dolgom.