Egy kollégám nagyon klassz dolgozatot rakott össze a kék metró lassulása kapcsán, és kíváncsi vagyok a véleményetekre. Elgondolkodtató, hogy ami miatt lassítottak a szerelvényeken, az - első olvasatra úgy tűnik - az, hogy a sínek bármikor szilánkokra hullhatnak alattuk. Na jó, fővárosunkban még nem ilyen katasztrofális a helyzet, de a kép a cseh balesetről a cikkben elég ijesztő.

Emberek százezrei igyekeznek munkába/iskolába/szeretteikhez nap mint nap azon a félórás szakaszon, többek között a menyasszonyom is, és tűz, zárlatok, füstölések után most már azon is aggódhatok, mikor siklik ki alatta a szerelvény. Pontosabban tenném ezt akkor, ha laikus lennék. Nem tenném (talán) akkor, ha láttam volna a vizsgálati eredményeket. Így a kettő között ingadozom.

Fura, de eszembe jutott: talán nyugodtabb lennék, ha a vizsgálatot a MÁV szakemberei helyett a BME Vasúti Járművek Tanszék végezte volna, az ottani szakembereket személyesen ismerem és nagyra becsülöm. Jelen helyzetben egy dologban reménykedem: hogy a pályázat, amit benyújtottak, időben eredményt hoz, és ezt követően még mindig időben lesznek a pálya felújításával. ("A rekonstrukciót saját forrásokból nem tudja finanszírozni a BKV, ezért a BKK-val közösen már benyújtották az Európai Unióhoz a pályázati támogatási kérelmet a felújításra és a nyomvonal meghosszabbítására.") Ja igen, nyomvonal hosszabbítása: vajon összeköttetés a nagyvasúttal Lisztferihegyre, vagy leporolták a káposztásmegyeri terveket?

Egy éve - sőt, fél éve is - még azt mondtam, a jelenlegi közlekedéspolitikai koncepció határozottan jó, de legalábbis jó irányba mutat. Ma már megint sok a kérdőjel.